Van itt valaki, aki kigyógyult a folyamatos vizelési ingerből?

Köszönöm szépen a válaszodat. Én is így gondolom, muszáj túlesnem a kivizsgáláson. Gyűjtöm hozzá az erőt, az ünnep után rögtön kérek időpontot urológiára. Nem egyszerű, mert gyerekkori kórházi traumák és egy traumatikus endoszkópia (gyomortükrözés ébren) után rettegek az olyan vizsgálatoktól, amik a testen belül vizsgálnak, bármelyik testnyíláson át. Ez nemcsak szokásos és érthető aggodalom, hiszen ilyenre senki nem megy szívesen. Ez pánik, rettegés. Nemcsak a fájdalomtól félek (attól is, de sok mindent kibírtam már, ami fájt), de pszichésen nem tudom feldolgozni, hogy a testemen belül turkálnak. A tüktözést magánrendelésen, altatásban fogom megcsináltatni, de sajnos az urodinámián nem altatnak, nyugtatót se adhatnak, mert az befolyásolja az eredményt. Ez meg lényegében ugyanaz, mint a tükrözés, csak sokkal tovább tart. De ennél a mostani állapotnál semmi nem rosszabb, muszáj megtennem. Nagyon nehéz. Azt furcsállom, hogy annak idején fizikai kezelés nélkül elmúlt, lehet, tényleg a terápia segített. Biztos, hogy van pszichés komponense, mert egyértelműen köthető stresszhelyzetekhez a megjelenése és az elmúlása. Pl. tipikus példa, hogy utaztunk valahova hétvégére, úgy tűnt, hogy a lakást sem tudom elhagyni, tényleg folyamatosan a mosdóban voltam, aztán a férjem rám parancsolt, hogy nincs semmi bajom, indulnunk kell. Beszálltam az autóba, és mint, amit elvágtak, elmúlt. Egesz hétvégén semmi bajom nem volt. Ez már sokszor megtörtént. Általában akkor elmúlik, ha megyünk valahova, vagy nagyon elfoglalt vagyok a munkában. Leginkább itthon jön elő, ha ráérek. Ha vendég jön, de itthon vagyok, akkor nem. Pillanatról pillanatra tud változni. Most az ünnepek alatt itthon vagyunk két napja, azóta folyamatos. Szombaton elutaztunk 100 km-re, akkor egész nap semmi bajom nem volt. Pedig nem vagyok itthon ideges, sőt, imádom az otthonom, a férjem a mindenem. Szuper lenne minden, semmi okom nem lenne stresszre. Régebben sokat küzdöttünk, nekem rossz munkahelyeim voltak, anyagi gondjaink voltak, nehezen szereztünk lakást. De most mindenünk megvan. Az elmúlt év nagyon stresszes volt és küzdelmes, semmi bajom nem volt. Pont idén tavasszal jött újra elő, mikor már minden rendeződött, megnyugodhattunk végre. Ezért mondom, hogy valószínűleg mégsem pszichés, mert ilyen jó körülményeim még sose voltak. Ez az állapot viszont lassan kikészít idegileg, de a betegség volt előbb és most azon stresszelek, nem fordítva. Az endokrinológus is azt mondta, akinél legutóbb voltam, hogy ez stressz tünet. Nem érti, hogy az egyetlen stressz az életemben a betegség, amiről a sokadik orvos sem tudja, micsoda. Rengeteg pénzt költöttem drágábbnál drágább magánrendelésekre, teljesen eredménytelenül. El vagyok keseredve, de muszáj tovább mennem a kivizsgálással. Most új orvoshoz megyek, hátha ő tud segíteni. Azért írom le ilyen részletesen, hátha valaki magára ismer és meg tudja osztani velem a megoldást. Még egyszer köszönöm a választ!

Kedves 2. válaszoló! Anyukám pont ezt mondta, hogy utólag jött ki rajtam a stressz. Lehetséges, de valóban muszáj kivizsgáltatnom magam, ahogy mondtad. Nagyon félek, de egyszer túl esek rajta. Köszönöm a segítő szándékú hozzászólásokat!