Félek, hogy anya beteg?

Tudom mit érzel, annyi idős voltam mint te, amikor édesanyámnál mellrákot diagnosztizáltak. Ráadásul édesapámat két évvel előtte veszítettem el szintén rákban.

A citológus egy barátnőm anyja volt, ő hozta a rossz hírt. Mivel édesapám sem élte túl a rákot, azt hittem hogy édesanyámat is elvesztem. Kérdezte a barátnőm anyja hogy miért sírok, semmi okom rá mert ez még nem egyenlő a halálos ítélettel. Akkor nem hittem neki, de hála az égnek igaza lett, édesanyám túlélte és azóta is velem van.

Gondolj arra hogy egyrészt még nem is diagnosztizálták, amíg nem derül ki hogy mi az, addig nem kell a legrosszabbra gondolni. Lehet hogy gyulladás vagy ilyesmi. Ha mégis daganat lenne, akkor legalább időben elment orvoshoz, ez döntő fontosságú. A mellrák ha időben el van kapva, akkor 90-95%-os a gyógyulási arány, tehát nem a "durvább" daganatok közé tartozik.

És egyébként azt mondják hogy a daganat nem fáj (édesanyámnak sem fájt, csak érzett egy csomót) tehát ha neki fáj, akkor nem gondolnám hogy daganatos.

Ha rákos, akkor kap kezelést, legvégső esetben pedig maszektómián esik át, amivel áttét híján megoldják a rákot.

Ismerősömnek is volt mellrákja, neki 3x újult ki, sajnos, végül eltávolították a mellét, azóta egészséges.