Előfordulhat, hogy a betegség miatt megváltozott, eltűnt az intimitás?

Mivel nem volt sohasem nőgyógyászati gondod, nem értheted.

Nekem is volt, nem is komoly, de a gyógyulást követő első időben a szex gondolatától is sírhatnékom volt. A tény, hogy oda beteszi a barátom, ami azelőtt úgy fájt... na, nem.

Libidó nulla, nem kívántam, féltem tőle, mintha szűz lettem volna. Pedig csak annyi történt, hogy volt egy nőgyógyászati problémám, ami másfél héten át gyulladással járt.

Szia, én nőként válaszolok, ez csak az én véleményem, nem biztos, hogy segít. Azért írom le, hogy kicsit bele tudj gondolni, mit érezhet ilyenkor egy nő, a feleséged.

Az szerintem nagyon jó, hogy segíteni szeretnél neki, támogatni. Nem kacsingatsz más felé, hanem keresed a megoldást, ez becsülendő, egyszerűen ez a jó házasság titka, ott lenni egymásnak, amikor kell, jóban és rosszban egyaránt, nem pedig menekülni, szőnyeg alá söpörni. Röviden az a véleményem, hogy próbálkozz még az intimitással, kedveskedéssel, udvarlással, de ha nem látod eredményét 1 hónap múlva sem, akkor ezen sajnos Te egyedül már nem segíthetsz, ehhez valószínűleg szakember kell. Párterápia, szexuálpszichológus, ha jobb úgy, akkor először külön ő, és nem rögtön kettesben. Külső segítség igénybevétele nem szégyen, rendben?

Ezelőtt milyen volt a kapcsolatotok? Nem szexuálisan értve. Érintések, intimitás, csók, simogatás, közös programok, nyaralás, viccelődés, nevetés, beszélgetés, randizás (pl. mozi, színház, szabadulószoba, múzeum, túrázás, akármi), romantika, apró gesztusok, például megsüti a kedvenc sütidet, te hozol neki virágot, ha egyikőtök beteg, a másik ápolja stb. Ezelőtt ez mind megvolt, és most ebből nulla, tényleg semmi?

Gondolkoztál azon, min mehetett, megy még most is keresztül a feleséged? Nekem is van több betegségem, ami kihat időközönként a szexualitásra, ezért tudok nőként némi párhuzamot vonni, megpróbálok rávilágítani, mit érezhetett, mit érezhet most a feleséged.

A feleségednek fájdalmai voltak, hónapokig, ha jól értelmezem. Ez idő alatt nem csak a fájdalommal kellett megküzdenie, tudod? Nyilván kapott rá gyógyszert, annak voltak mellékhatásai, az plusz teher. Például hajhullás, hüvelyszárazság, hasmenés stb. Ez már önmagában is elegendő lenne, de mellé jöttek/jöhettek még ezek a gondolatok is: Mi van, ha komolyodik a betegség? Ha sosem gyógyulok meg? Miért pont én? Mivel érdemeltem ezt ki? Nem vagyok már elég jó nő? Nem leszek többé nőies? Mit fog szólni a férjem? Elhagy? Már nem szeret? Hogy szeressem én így önmagam? Hogy tudna a férjem szeretni, ha én így magamat jelenleg nem szeretem eléggé?

A feleségednek valószínűleg önbizalomhiánya lett, illetve a fájdalom miatt fizikailag is képtelen ellazulni, befeszül, ha csak eszébe jut a szex. Nem is mer próbálkozni, ami ördögi kör, mert később egyre nehezebb lesz, netán próbákoztok, az a stressz miatt fájni fog neki, emiatt egy ideig megint nem mer majd próbálkozni. Ismétlen, ördögi kör.

A feleséged, ha jól értem, jelenleg teljes életet él, kimozdul, dolgozik, barátnőzik, sportol, hobbijával időt tölt, ilyesmi? Az nagyon jó, hiszen kezdi magát újraépíteni, mint ember, mint nő. Ez építi az önbizalmát, a fizikai és lelki erejét. Tudod, miért szervezte le a barátnője szülinapját, arra miért volt ereje? Mert ott végre hasznosnak érezte magát, sikerélménye volt, nem érezte magát betegnek, elesettnek. Ráadásul társaságban lehetett a barátnőivel, feltöltekezhetett. És sajnos, ezt kérlek ne vedd sértésnek, de a szülinapi szervezés alatt nem kellett a szexre gondolnia, ezt nem azért csinálta, hogy ebből szex lesz. Ha viszont rád néz, és veled szervezne valamit, randit, nyaralást, akármit, ott számít rá, hogy majd „elvárod” tőle, hogy legyen szex, az viszont neki lehet, hogy fájni fog, és nem lesz sikerélménye, ezért már eleve elzárkózik ettől, és egyben tőled.

Megértem, hogy bánt, hogy sok mindent nélküled csinál, arra „bezzeg” van energiája. Vissza kell valahogy találnotok egymáshoz. Hogy álltok a közös programokkal? Nincs kedvetek elmenni randizni, nyaralni, lazulni kicsit? Akár csak egy hétvégére. Nem kell feltétlenül kimondanod, hogy ez a „megünneplése” a gyógyulásának, ilyet azért ne mondj, egyszerűen csak vidd el kikapcsolódni. Valahogy éreztetned kell vele, hogy nem várod el, hogy ezen a randin, nyaraláson legyen szex. Mondd ki hangosan, hogy támogatod őt, a lelki gyógyulásban is, megérted, hogy most még nincs szex, de menjetek el nyaralni, és ott ne is legyen szex, ez őt ne frusztrálja, mert akkor nem is akar majd elmenni veled sehová. Ha látja a feleséged, hogy nem „várod” el a szexet a randin, a wellness hétvégén, akkor bízni fog benned, hogy nem csak „azt akarod már megint”, nem csak a szex miatt vagy vele, és türelmesen vársz, amíg teljesen meggyógyul, lelkileg is. Sajnos ez idő lesz, mire újra nyitni fog feléd szexuálisan, tudom, hogy nagyon nehéz.

Abban sajnos nem tudok segíteni, miért nincs egyáltalán intimitás, csók, érintés, semmi, mert én más típus lehetek, mint a feleséged, a betegségem fellángolása, fájdalmai alatt pont, hogy ugyanúgy, néha jobban igénylem az intimitást, érintést, összebújást, ha csak egy sima közös filmnézés közben is. Illetve mi bármilyen betegség esetén is szeretünk a férjemmel viccelődni, humorral oldani a helyzeteket, konkrétan viccelődni a szexhiányon, ez oldja a feszkót.

A feleséged valószínűleg más típus, mások az igényei, másfajta a kapcsolatotok, azt nem tudhatom, ti hogyan kezelitek a stresszt, bármilyen betegséget.

Egyet értek az előttem lévőkkel, beszélgess a feleségeddel. Sokat. Ne pont a betegségről, hanem minden másról. Ha beszélgettek, ha bíztok egymásban, akkor meg tudtok nyílni egymás előtt, és előbb-utóbb beszélni fog a feleséged a szexualitásról is. Te ismered a feleséged, szeret veled beszélgetni? Ha a betegsége előtti időket nézzük. Ha igen, mikor tudtatok jókat beszélgetni? Nyaralás alatt? Egy romantikus randin? Este elalvás előtt? Úton valahová a kocsiban? Próbáld meg azt újra „előteremteni” a szituációt, ahol tudod, hogy szeret a feleséged beszélgetni, ahol ellazul, biztonságban érzi magát, és csak beszélgessetek, sokat.