Hogy vegyem rá anyámat, hogy elmenjen nőgyógyászhoz? Nagyon makacs.

Az én anyám is dettó így van a nőgyógyásszal, ő az a típus, aki csak akkor megy orvoshoz, ha már alig él. Én ezt fogom vele csinálni: kérek neki időpontot, amikor tudom, hogy ráér (péntek estére) és közlöm, hogy indulás van és elcipelem. Ő se volt már vagy 10 éve szerintem, rákszűrést pedig évente végeztetni kell!

Ugyanez a helyzet nálunk is.. Sőt, én már nehezen hiszem el, hogy nincs semmi baja, mondjuk jele nagyon nincsen, hogy valami nem lenne rendben, de kb képtelenség, hogy minden okés legyen nála, bár lehet, hogy csak én vagyok pesszimista és túlparázom az egészet. Már próbáltam mindent, nem hat rá, nem veszi észre, hogy mennyire aggódom miatta, vagy nem érdekli. A következő nekem is az lesz, hogy fogom és én viszem el. Különösen azért aggaszt, mert most kezdem az egyetemet, és hát 200km-re fog élni tőlem, és nem fogok tudni hazafutkosni, ha valami baja lesz. Csak nem érti meg, hogy nincs szívem itt hagyni így. Nálatok van valami oka annak, hogy el szeretnétek hogy menjen orvoshoz, vagy csak az éves kontroll miatt? Ha valakinek sikerült valahogy elérnie, hogy elmenjen az anyukája, szívesen venném a tippet. :) 19L

2. vagyok: anyukámnak szerintem konkrét nőgyógy. baja nincsen, de amiatt aggódom, hogy kb. ugye 10 éve nem volt nőgyógynál. A rákszűrés pedig életbevágóan fontos minden felnőtt nőnél, pláne a kor előrehaladtával. Én még csak 25 vagyok, mégis évek óta minden évben eljárok nőgyógyászati rákszűrésre, ezzel nem jó viccelni, mert a méhnyakrák olyan alattomos, hogy csak akkor vannak tünetek, mikor már nem lehet gyógyítani...

Még annyi, hogy szerintem sok nő abba a hibába esik, hogy amikor már megszülte a kívánt gyereket/gyerekeket, nem foglalkozik a nőgyógyászati állapotával. Mielőtt gyereket tervez valaki, nyilván érzi a fontosságát, hogy rendben legyen minden azon a testtájékon, de utána valahogy legyint rá. És ez nagy baj...