Kezdőoldal » Egészség » Nők egészsége » Nagyon mély gödörben érzem...

Nagyon mély gödörben érzem magam, úgy érzem, nem találom önmagam már évek óta. Hol lehet a kiút?

Figyelt kérdés

Körülbelül 20 évesen kezdődtek a problémáim, amikor édesanyám elköltözött külföldre egy másik férfi kedvéért. Fel sem merült, hogy én is velük tartsak. Mostanra tudatosult bennem, hogy azóta vesztettem el a bizalmat az emberekben! Például nem merek rájuk "telepedni" - csak pár naponta merem megkeresni a barátaimat is, nehogy elriasszam őket a "nyomulásommal", túlságosan bízni a barátokban, a páromban, mert félek, hogy majd egy nagyot koppanok, mert bármikor cserben hagyhatnak, ahogy anyukám tette. Apukám közben feleségül vett egy igazi hárpiát, aki szívből gyűlöl engem, ellen próbál hangolni a sjaát apámnak, a család többi tagjának és a munkatársainak is folyton engem szid. Mindent valóban ok nélkül és nem lehet megállítani. Elég, ha rossz napja van, és rákezd, hiába teszek bármit. Most már elérte, hogy kb haza sem megyek látogatóba, hanem csak a munkahelyére ugrok be apámnak. Sajnos ő sem tesz semmit, mintha nem is lennék neki sem fontos.

A férfiakkal még több gondom van: emiatt bennük sem tudok bízni, minden kapcsolatom 1-2 évig tart, mert vagy rájuk unok (ha túl rendesek velem), vagy olyannal sikerül összejönnöm, akinek nem is igazán kellek és eldob magától.

Fél éve szakítottam a barátommal, azóta volt egy kisebb kalandom, de nem lett belőle komoly, pedig szerettem volna. Illetve, egy volt barátommal újból elkezdtünk találkozgatni, de egy hónapja már ő sem keres, mert állítása szerint annyi a munkája.

Közben suliba járok, csinálom a saját vállalkozásomat, barátokkal szinte minden este kimozdulunk, de szörnyen egyhangúnak és unalmasnak érzem az életem. A családomnak nem kellek, a férfiak meg mintha menekülnének tőlem. Lehet tudatalatt sugárzok nekik negatívumot, ugyanis a volt barátomat sem keresem szinte soha, megvárom, hogy ő hívjon.


2013. okt. 31. 20:22
 1/5 A kérdező kommentje:
Egyébként 30 leszek decemberben, ez is nyomaszt már egy ideje. Azt hittem eddig, hogy ekkorra már saját családom lesz, olyan férjjel, akivel kölcsönösen szeretjük egymást és bennem van az elhatározás, hogy kitartunk egymás mellett végleg. Ehhez képest jelenleg csak epekedek a volt barátom után.
2013. okt. 31. 20:27
 2/5 anonim ***** válasza:

20 évesen felnőtt vagy, nem kell már a régi családon siránkozni (én gyerekként vesztettem el az édest, az más), kerüld az ellnésges hárpiát

Most a hosszú vallomásból kiemeltem azt, ami szerintem összefügg, és a baj forrása és a fájdalmaid oka:


"minden kapcsolatom 1-2 évig tart, mert vagy rájuk unok (ha túl rendesek velem), "

" de szörnyen egyhangúnak és unalmasnak érzem az életem. a férfiak meg mintha menekülnének tőlem"


Ráunsz egy emberre és magadra is (ez, amit negatívumként sugározhatsz). Rendesnek lenni pedig nem unalmas: az nagyon nehéz emberi feladat.

A lélek végtelen! ha engednéd magad belenézni ebbe a végtelenbe, elcsodálkoznál: ez nem lehet unalmas. A megismerésben haladni. Az emberek, a világ az önmegismerésben haladni - és azt valahogy kifejezni. (munkában, kapcsolatban, gyereknevelésben, alkotásban vagy egyszerűen csak énekelj .. mikor énekeltél? csak úgy..)

2013. okt. 31. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Érdekes megközelítés, szerinted az unalomtól félek? Hogy az unalom egyben egyhangú és nem ilyennek kellene lennie és valamiért a kivételest keresem (pedig annak is megvan a maga szépsége és sokszínűsége, abban is lehet találni kivételest)?
2013. okt. 31. 20:46
 4/5 anonim ***** válasza:

Nem lehet megunni egy másik embert, csak ha lezárod a sorompót, a megismerést: és azt mondod itt a határ. (a megszokás ami baj: az is egy leállás, az halálos,de megunni csak az előbbi hiba miatt lehet. a kettő összefügg, amit fent írtam, de nézzük csak az egyiket:

"unalmasnak érzem az életem"

Keveset tudunk rólad, de nekem az az érzésem, amikor ilyet érez az ember: nincs kifejező eszköze. Nem tudja amit tud, megismert kifejezni. (az iskolákban ennek a fejlesztése szívszorítóan lemarad..valószínű valamilyen gazd.i iskolába jársz? ott is, csak a száraz ismeretek betáplálása..de ez most messzire vezetne)

Legalább naplót írj! írj, rajzolj, fess, kézimunkázz, énekelj, zenélj - valamit! amiben kimondod, amit tapasztalataid nyomán tudsz. Ne törődj az eredménnyel,azzal se ki mit mondd! tedd.. egyből nem lesz unalmas.. és észreveheted, ez egy küzdelem.. hogy egyre jobban menjen. Próbáld meg.. vegyél egy papírt, írd le a gondolataid (ne géppel,kézzel, ez fontos) ahogy jönnek..

2013. okt. 31. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Ráhibáztál, gazdasági iskolába jártam, valóban. Általánosban szerettem rajzolni, festeni, egy próbát megér:)

Nagyon jó tanácsokat adsz! Ez az önkifejezés, mások megismerése jól hangzik. Eddig csak átsiklottam ezeken a dolgokon, most megpróbálok mélyebbre menni.

2013. okt. 31. 21:49

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!