Az abortuszról kinek mi a véleménye?

Igen.Bár azért hozzáteszem nem vagyok egy rosszindulatú ember, nem ujjal mutogattam(édesanyámnak is volt egy abortusza három gyerek után, és nyilván neki is nyomós oka volt, hogy ezt tegye)inkább csak sosem tudtam azonosulni a gondolattal...Igazad van, teljesen más kívülről szemlélni egy helyzetet, és más benne lenni.Nehéz döntés ez, pokoli rossz érzés a tudat, hogy nem lehet mit tenni, és nem tudom hogyan teszem magam túl rajta(ha sikerül, remélem igen), és most is úgy gondolom, ha volna bármi más, amit tehetnék, nem tenném meg.Szóval nem arról van szó, hogy nem látom a helyzet súlyát, csak éppen nem tudok mást...Azért, te se mutogass ujjal(te magad mondtad, hogy te sem voltál ilyen helyzetben, én sem, eddig - és nem is kívánom neked, hogy legyél!Szóval, nem, nem erről van szó, azért nem hiszem, hogy ez valami "az élet visszaadja neked" féle szitu lenne, mert nincs mit, ilyen szempontból legalábbis...Felelőtlen voltam, vállalnom kell a következményeit, tanulni a hibámból, és megpróbálni továbblépni..