Pénteken műtenek endometriózissal, nagyon félek, mert felvágnak, nem laporoszkópiával lesz?

Köszi szépen a válaszokat! :)

Első: ágytálba? Egy lány hogy pisil ágytálba? :O Ha nagyon ragaszkodom hozzá, kikísér a nővér WC-re?

Alapból feszélyez a gondolat, hogy vadidegenekkel leszek egy szobában (van egy "csöppnyi" emberfóbiám vagy mi), nemhogy még előttük is pisiljek.

#9

Csütörtökön reggel kellett bemennem a kórházba. Mikor felvettek, adtak egy receptet egy bitang hashajtóról, amit a párom elment kiváltani. Azt mondták, hogy az ebéd után 1 órával igyam meg az egészet, utána már nem ehettem, csak ihattam, de azt sokat, mert a hashajtó szó szerint mindent kimosott belőlem. Este 9 körül kezdett el hatni, aztán éjfélkor felébredtem arra, hogy "ajjajj" :D és rohantam.

Pénteken, reggel korán fel kellett kelnem, le kellett zuhanyoznom és fel kellett vennem azt a hátul kötős kórházi steril köntöst vagy mit, amit a filmekben is lehet látni. Utána jött egy nővér és adott egy nyugtatót és bekötötte az infúziót. Második műtét voltam, az előttem lévő hölggyel meg egész gyorsan végeztek, szóval előbb kerültem sorra.

A műtő előterében kaptam valami antibiotikumot, de azt a branülön keresztül kaptam.

Bevittek a műtőbe, ahol k...va hideg volt, ezen meg is lepődtem. Felfektettek az asztalra, ugyanúgy be kellett akasztanom a lábaimat ilyen "kengyelféleségekbe", mint amilyenek a nőgyógyászati székeken vannak. Csak ugye itt feküdtem. Az anesztes megkérdezte, hogy kész vagyok-e, a fejem mellett állt egy nő oxigénmaszkkal. Mondtam, hogy oké, kész vagyok. Kérték, hogy vegyek nagy levegőket. A második sóhajtás után képszakadás.

Később hallottam az anesztes hangját, hogy "Ágnes, Ágnes, ébredjen!", de a szememet nem tudtam kinyitni, aludtam tovább.

Bevittek az őrzőbe, raktak rám egy vérnyomásmérőt, meg egy pulzusmérő csipeszt (nem tudom a nevét) csiptettek az ujjamra.

Amikor ébredezni kezdtem, hirtelen nem tudtam, hol vagyok, tetőtől talpig remegtem, ami állítólag az altató utóhatása volt. Ez nagyon rossz érzés volt.

Kitapogadtam egy csövet a takaró alatt és megkérdeztem a nővért, hogy "Ez katéter?", mondta, hogy igen.

Ránéztem az órára, megdöbbentem, hogy majdnem két óráig voltam a műtőben, aztán megint aludtam tovább.

Amikor már rendesen magamhoz tértem, a nővér hozott kekszet meg teát, hogy ne csak az infúzión keresztül kapjak folyadékot.

Folyamatosan kaptam a branülön keresztül a fájdalomcsillapítókat is.

Este megpróbáltak felállítani, de nem sikerült, rosszul lettem.

Éjjel felébredtem arra, hogy rohadtul fáj a hasfalam meg a beleim, mert már fél napja háton fekszem és előző nap délben ettem utoljára.

Reggel megint megpróbáltak felállítani, de még akkor sem ment, aztán megjött a reggeli, azt befaltam és egy óra múlva már fel tudtam állni és ki tudtam menni a mosakodóba, meg utána sétáltattak egy kicsit.

Ebéd után visszaengedtek a kórterembe. (Ez volt szombaton.)

A műtét során kivettek egy 14, egy 8, egy 6 és egy 3 centis vérrel teli cisztát, a jobb oldali petefészkemet, vezetékkel együtt és a bal oldali petefészkem felét.

Hétfőn délelőtt engedtek haza. Felírtak valami trombózis elleni injekciót, amiből naponta egyet be kellett nekem adni, hogy ne alakuljon ki vérrög.

Magát a heget egyáltalán nem éreztem, a köldököm környékén fájt a hasfalam. Mint kiderült a legnyagyobb ciszta gyönörűen összenőtt a hashártyámmal (vagy mivel) és azért fáj ott.

A torkom eléggé kapart egy ideig, mert a műtét alatt ledugtak a torkomon egy csövet. És persze köhögni, tüsszenteni nem szabadott, nehogy szétnyíljon a cucc.

Itthon sokat kellett pihennem, szinte egész nap feküdtem. A varratszedésre pár nap múlva került sor, ebből semmit nem éreztem.

6 hétig nem emelhettem semmit, nem hajolgathattam, nehogy sérves legyek. Szerencsére semmi komplikáció nem történt.

Azóta Visanne-t kell szednem, ezzel le lett állítva a menstruációm, hogy nehogy megint kialakuljon ez a helyzet.

(Bocsi, hogy hosszúra sikerült.)