Terhesség megszakítás? Leírnátok róla mindent?

Szia, kedves Kérdező! Én elég sokat tudok a témáról, tapasztalatból. El kell menni párszor dokihoz, aztán (asszem kétszer?) védőnőhöz előtte. Teljesen emberfüggő, hogy az orvosok és a védőnők hogyan állnak a témához, vannak, akik elég könnyedén veszik a dolgot, van, aki kicsit komolyabban próbál lebeszélni róla. Alapból pénzbe kerül, ha jól tudom, kb 20000-30000 között van, de vannak körülmények, amik miatt olcsóbb vagy esetleg ingyenes lehet. Magyarországon a 12. hétig lehet abortuszt csináltatni. Tablettás AB M.o.-on nincs. Itt az az eljárás, hogy előző este vagy mindenesetre órákkal előtte kitágítanak, aztán a beavatkozáshoz elaltatnak (esetleg kivételes esetekben helyi érzéstelenítés), benyúlnak és egy éles szerszámmal feldarabolják az akkor még élő magzatot (aki videófelvételek és pszichológiai tanulmányok alapján ezt a maga szintjén felfogja és pánikol, mivel menekül, próbál elhúzódni a szerszám elől, és mikor elérik őt, érzi a rettenetes fájdalmat, ahogy feldarabolják). Egy vákuumos, kb nagyon erős porszívó elven működő eszközzel kiszívják az anyaméhből, megnézik, minden testrészecskéje megvan-e, hogy nem kell-e tovább takarítani az anyukáját, aztán azt hiszem, veszélyes-hulladék gyűjtőbe helyezik el. Az altatásból az ember módosult tudatállapotban, fokozatosan szokott magához térni. Én annak idején a veszélyeztetett terhes vagy talán spontán elvetélt, kedves szobatársnőm beszámolója alapján folyamatosan angyalnak néztem és hívtam őt, mert próbált nekem segíteni, ahogy elkábulva nyűglődtem. Aztán valamivel később -erre már én emlékszem magam- zokogva ébredtem, és egy másik szobatársnőm nevét mondogattam egyfolytában, aki szintén abortusz miatt feküdt mellettem. A műtét utáni testi regeneráció elég gyors szokott lenni fiatalok esetében. Nem tudok százalékot, de van, akiknél később teherbeesési problémát, illetve meddőséget okoz. Ha meg nem takarították ki jól az illetőt, durva vérzés és mindenféle para lehet. Nekem szerencsére semmi testi bajom nem lett, 24 éves voltam. Viszont mikor később anya lettem, és ez nagyon sok más emberrel is előfordult, elkezdtem rádöbbenni, hogy az, akit elvetettem, ugyanolyan cuki kis értem rajongó magzatka volt és baba lett volna, mint azok, akikat megszültem és mindennél jobban szeretek. Most majd nagyon durván le fognak engem itt hurrogni azok, akik sejtcsomónak hívják az embriót és a magzatot, és élősködőkhöz, csigához meg rákos daganathoz hasonlítják, de én azóta nagyon alaposan utánajártam, és tudom, hogy az ember a fogantatása pillanatától testileg és lelkileg is érez -ezt pszichológiai és orvosi kutatások is bizonyítják- és ez nem egy rutin egészségügyi beavatkozás, hanem -sajnos rutin- valami egészen más... Én senkit nem akarok megbélyegezni és legyilkosozni, csak minden AB előtt álló embert fel szeretnék világosítani, hogy miről szól a dolog valójában. És igen, tényleg van egy rakás ember, akit nem visel meg a dolog lelkileg sem akkor, sem később, csak én azt gondolom, hogy ez ... hát nem az érző szívű és lelkiismerettel rendelkező nőknél szokott így lenni, hanem azoknál, akik vagy jóval érzéketlenebbek az átlagnál, valami okból iszonyat jól tudják vagy kénytelenek elfojtani az érzelmeiket. Én 16 éve folyamatosan bánkódom az akkori döntésem miatt, ezért is próbálom elérni, hogy minél többen tudják meg azokat a "részleteket", amiket én akkor nem tudtam. Van olyan is, aki lelki okból lesz meddő, van, aki kb megőrül a bűntudattól, persze nem a nagy magyar átlag. És én azzal sem voltam tisztában, hogy hová lehetett volna fordulni segítségért. Ráadásul az azóta eltelt évek során létesült egy csomó újabb szervezet, alapítvány stb., ami segítséget nyújt mind a válságtarhességek esetén, mind pedig akkor, ha megszülöd, és mondjuk nincs apuka, vagy lakhatás, vagy pénz, vagy ruha. És abban az esetben is, ha nem akarod a babát, de az életét azért meghagyod, és örökbeadod. Pl. ruhákkal én is nagyon szívesen segítek.

Nyivál saját belátásod szerint fogsz dönteni, én a mostani eszemmel már senkinek nem tanácsolnám az abortuszt. Akárhogy is döntesz, privát üzenetben nagyon szívesen küldök további infót szervezetekről és egyéb segítségről :-)

Szia.

Mint már előttem is írták, a legtöbb esetben úgy történik, hogy a nőt elaltatják, kitágítják, benyúlnak a méhébe egy éles eszközzel, darabokra vágják a magzatot, a fejét összeroppantják, majd egy porszívószerű műszerrel kiszívják.

Ha van egy kis időd, megnézheted ezt a videót, itt uh-felvételen mutatják meg, mi történik a méhben abortusz közben:

https://www.youtube.com/watch?v=6Q07X-S20bQ

Szia! Én szerencsére nem tudom, hogy mit érez utána a nő, mert én a kórházban döntöttem úgy, mikor mentem kaparásra, hogy anya maradok.

De azt tudom, hogy milyen ijesztő, amikor senki sincs melletted, amikor mindenki habzó szájjal abortiszra küld, ezeket ismerem.

Kisfiam azóta már elmúlt 18 éves és olyan, de olyan boldog vagyok, hogy nem halt meg!!!! Tudja, hogy el akartam vetetni, nem csináltam belőle titkot és bocsánatot kértem tőle, hogy ilyet akartam tenni. Nagyon jólelkű emberke, megbocsátott. Nagyon szeretem...

Engem az nagyon sokkolt, amikor hallottam a kicsi szivét, mert ugye az abortuszhoz kötelező a dobogó szív, ezt előtte ultrahangon ellenörzik. Egy sejtcsomónak nincs dobogó szíve, az abortált babáknak van. Volt.

Mindegy. Most, hogy leírtam, most nagyon fáj. Figyelj, nekem is vannak még babaruhák, mert van kicsikém, ha ezen múlik, akkor én is adok.

Abortusz után 99 százalék, hogy szétmegy a jelenlegi párkapcsolatod. Meg az utóna következők is. Nem bírja soha feldolgozni a lelked, hogy megöltél egy EMBERT, aki ráadásul a saját, ártatlan kis pici gyereked volt.

Biztosan van rá mód, hogy megtartsd.

Lehet, hogy most nehéznek tartod a helyzetet, debiztos, hogy megbánnád, ha az abortusz mellett döntenél, mert azáltal nagyon sok boldogsától esnél el.

Életed végéig tartó lelki sebet szereznél (hidd el, én így jártam, és tudom). Szóval mindenképpen az élet mellett dönts.

Lesz segítség, ha megtartjátok, nem maradtok magatokra.Írhatsz nekem privátban, hogy mik a fejlemények, de itt nyilvánosan is.

Azért vagyunk emberek mindannyian, hogy ne hagyjuk cserben egymást.