Miért van az hogy amíg nem veszünk észre egy adott helyzetet addig minden természetes és utána meg vége mindennek?

Mikor elezdesz gondolkodni róla, akkor egyéb gondolatokat, érzelmeket is társítasz hozzá, ezzel pedig elvész a természet mivolta. Amikor gondolkodsz amúgy is a saját duális kis mini világodban vagy, ezért arra az időre eleszted a "jelen" pillanatot...

(Vagy valami ilyesmi.. Nem tudom erre gondoltál-e)

Háát tudatosan a "jelenre" koncentrálva megmarad az állapot, de akkor amikor az épp történik.

Ezt a "koncentrációt" lehet fejleszteni is, erre való pl a zen meditáció is.

Mivel az van hogy előbb utóbb biztos bejön egy gondolat, vagy egy duális meghatározás, vagyis próbálja "megcimkézni" a tudatod. De rendszeres gyakorlással le lehet választódni a gondolatokról, és akkor csak a pillanat marad, a teljességében...

Szóval ha most elképzelsz valamit a múltból, az már módosítva lett a Te tudatod nézőpontjai alapján. Tehát nem valóságos, csak egy belső "mozi". Így pedig nincs meg az a "varázsa" amirõl írsz.

Azt csak a valóságban, azaz mindig a jelenben tapasztalhatod. Az pedig hogy ez milyen "stabil" az a tudatod edzettségétől függ.

Remélem így érthetőbb ;)

Hát az a helyzet én zen meditációt gyakorlok, nekem ez az irány jött be. Viszont nem nagyon olvastam ezzel kapcsolatban, és én egyéni gyakorló vagyok, szóval nagyrészt egyedül fejlesztgettem ezt az egészet.. Viszont egyedül nagyon nehéz, én is sok éve nyomatom, és sokkal hatékonyabb lett volna ha valaki részletesen tanít ezzel kapcsolatban.

Talán Chong An Sunim - youtube csatornáját ajánlanám, ahol vannak jó előadások ezzel kapcsolatban.

Esetleg holnap ha eszembe jut valami, majd írok..

Szép estét ;)

Talán leginkább ezt a rész ajánlanám:

youtu.be/GgWW08kMXKc?t=2071