Nem is tudom minek irom ki. valaki valami segitség vagy nem is tudom?

Pontosan leírtad, hogy mi is történt:

"én szeretek segiteni de jelentkezés nélkül szólaltam meg,és elmondtam mit hogy kell, tanár rám se szólt egyszer se hogy *név* nem kellene ennyiszer beszélned, és ez mégegyszer előfordult és itt sajnos nem türtöztetem magam és ő se és mondta hogy jó akkor ezt mostmár egy szaktanárival dijazom, te mocskos taknyos gyerek.."

Tehát dumáltál egész órán a pattársasdal és mikor szóvá tette a tanár te elkezdted szidni és balhéztál vele.

Apukád nem neked adott igazat te pedig elkezdtél rekeszeket dobálni és verni a falat.

Nem fog tetszeni amit írok de elég komoly gondok vannak veled.

Először is komoly dühkezelési problémád van amin változtatni kéne akár szakember segítségével.

Kis tiszteletet is tanulhatnál mert messze nem úgy néz ki abból amit írtál, hogy tiszteltudóan szoktál viselkedni.

Ezen kívül tanuld meg elfogadni mások véleményét és elfogadni azt, ne csak az legyen amit te beveszel a fejedbe és mint akin szemellenző van csak az létezik amit te kitaláltál. Például jelen esetben az osztályfőnök és a szüleid véleményét se tudtad elfogadni inkább dührohamod lett, hogy nem az lett ami szerinted van.

Első körben kérj bocsánatot a szüleidtől a viselkedésed miatt, azután a tanártól is.

A dühkitöréseket pedig tényleg kontrollálni kellene.

Nem te vagy Eric Cartman? Esetleg Kártmen Erik? Pont olyan hisztis, szemellenzős, intoleráns, álszent suttyó vagy. És még te mondod, hogy tisztelettudó vagy?

Öcskös! Olvasd végig amit ideírtál, ebben van sok minden, de tisztelet... Az egy gramm se. Egy akaratos kisgyerek vergődését olvastam, nem egy tisztelettudó fiatalember kálváriáját.

Voltam diák gyerekként is, felnőttként is. Sőt kvázi tanár is voltam, igaz néptánctanár. Mindkét helyzetben előfordult olyan, hogy valamiben a tanár tévedett és én tudtam jól. Olyan is előfordult, hogy egy részterülethez jobban értettem, mint a tanár. De valahogy ez nem okozott konfliktust. Miért nem? És nálad miért igen? A különbség a stílusban van, és ez az, amit kihagysz a képletből. Mert ha a tanár azt találja mondani, hogy Franciaország fővárosa London, akkor arra lehet úgy is reagálni, hogy „Egy fenét! A hülye is tudja, hogy Párizs!”. Meg lehet úgy is reagálni, hogy „Elnézést tanár úr, de azt hiszem téved. Ismereteim alapján meggyőződésem, hogy Franciaország fővárosa Párizs. Persze nem kizárt, hogy tévedek, de a meggyőződésem annyira erős, hogy kérem, nézzünk utána, hogy melyikünk véleménye a helyes.”. Meg lehet ezt óra közben a többi diák füle hallatára is megtenni, meg oda lehet menni a tanárhoz óra után is. És itt nagyon nem mindegy, hogy mikor milyen módon nyilvánulsz meg.

Ez még egy dolog. Egy másik dolog, hogy attól, hogy egy adott ténykérdésben neked van igazad, vagy akár egy adott területhez jobban értesz, attól azt gondolod-e magadról, hogy úgy általában hülye a tanár. Gyerekként nyilván hajlamos az ember „a tanár a hülye” álláspontra helyezkedni, de nem, az esetek túlnyomó többségében ez objektíven nem igaz, csak érzelmi reakció.

A kérdés, hogy te valóban az illemnek, az elvárható stílusnak, a fennálló hierarchiának megfelelő módon korrigáltad-e a tanár tévedését, vagy egy kicsit többről van szó. Mindenesetre az, hogy a barátod bár a tanártól kért segítséget, nem tőled, ennek ellenére belekotnyeleskedtél, az nem csak egy tanár-diák hierarchiában illetlenség, hanem mellérendelt viszonyban is. Sőt akkor is illetlenség, ha fölérendelt a viszony, mondjuk te Aladár tanár úrtól kérdezel valamit, erre Béla tanár úr kezd el magyarázni. Lehet, hogy nem előtted, de Aladár tanár úr valószínű szóvá fogja tenni Béla tanár úrnak, hogy ezt talán nem kellene.

> Ezt osztályfőnöknek elmeséltem és ő is mondta hogy itt nekem volt igazam csak ne jellemeztem volna a tanárt ( ő is annak gondoljaxd) és inkább maradtam volna csöndbe

Szerintem jól összefoglalta a dolgot. De a kérdésedből nagyon úgy tűnik, hogy nem érted a tartalmát…

> (Rólam azt kell tudni addig adom meg a tiszteletett amig más is, rossz tulajdonságom ugy látszik)

Te összekeversz fogalmakat. Tisztelni valakit valamilyen pozitív tulajdonsága miatt lehet. Pl. ha valaki rengeteg időt és energiát fordít valami olyan dologra, ami szerintem nemes, az számomra tiszteletre méltó. Hogy ő tisztel-e engem, vagy sem? Lényegtelen, mert nem azt tisztelem benne, hogy ő is tisztel engem, hanem azt tisztelem benne, amit ő tesz abban az ügyben, ami számomra nemes. Akkor is tisztelem ezt, ha amúgy más téren meg egy kiállhatatlan alak. Akkor is, ha ő meg lenéz, semmibe vesz. Fordítva is igaz, lehet, hogy valaki tisztel engem, de én nem látok benne semmi olyat, ami tisztelendő lenne. Ha ő valamit tisztel bennem, akkor azt attól függetlenül kell/lehet tisztelnie bennem, hogy én mit gondolok róla s mit nem.

Ennél egy fokkal másabb tiszteletben tartani valakinek a véleményét, helyzetét, rangját, miegyebét. Én tiszteletben tarthatom valakinek a véleményét úgy is, hogy ha arról azt gondolom, hogy egy fals világkép szülte, nem megalapozott, átgondolatlan, kvázi ostoba vélemény. De ettől még tiszteletben tarthatom azt, hogy neki lehet ilyen véleménye, sőt figyelembe is vehetem.

De lehet, hogy valakit nem tisztelek, viszont attól még nem jelenti azt, hogy helyes az, ha tiszteletlen is vagyok vele. Lehet, hogy valaki semmivel nem vívta ki a tiszteletemet. Lehet egy alkoholista hajléktalan, akiről tudom, hogy saját hibájából került abba a helyzetbe, amiben van. Nem tisztelek benne semmit, sőt elrettentő példának tartom. De ettől még megadhatom neki az alapvető udvariasságot, sőt megüthetek vele kedves, elnéző, vagy engedékeny hangnemet is. Miért ne? Nekem nem kerül semmibe. Ha tisztelni nem is, de belátni azt, hogy ő is ember, vannak érzései, neki sem mindegy, hogy miután többszörösen lábon lőve magát oda került, ahova, utána még kap plusz egy pofont, vagy sem. Lehet, hogy kap még további pofonokat, de nem én leszek az, aki ezt kiosztja.

> Nem hiszemmel el hogy azért az egy trágár jelzőért és persze a gyerekes kiindulásom miatt igy kellet volna büntetni

Szerinted ez megengedhető? Vigyük a szélsőséges helyzetig, szerinted teljesen normális lenne, ha minden diák napjában többször trágár jelzőkkel illetné a tanárokat? Nyilván nem. Idővel kvázi az oktatás ellehetetlenülne. Ez tehát nem megengedhető. Ha többször sem, hát egyszer sem. A minimum az, hogy ilyenkor a tanár – mivel neki nincs lehetősége nevelni, büntetni, jutalmazni – jelzi a szülőknek, hogy milyen helyzet történt meg. A tanár nem büntetett meg, csak jelezte a szülőknek a dolgot. Ha valaki büntetett, akkor maximum a szüleid voltak azok, és ha igen, akkor azért, mert egyetértettek a tanárral, hogy ez valóban nem egy megengedhető dolog.

> és hát ezzel megpecsélteltem életem legrosszabb szülinapját

> […]

> jól elcsesztem mindent

Helyes meglátás. Mármint az egyes szám, első személy használata. Te voltál az, akinek a rosszul meghozott döntései, a rosszul megválasztott szavai, akinek a meggondolatlan cselekedetei vezettek oda, ahova. Minden más csak következménye ennek. Ha ezt belátod, képes leszel tanulni belőle, és a jövőben elkerülhető lesz egy hasonló eset. Pont ez volt az egész lényege, mármint annak, hogy a tanár jelezte a szüleidnek, hogy mi történt, a szüleid meg úgy reagáltak erre, ahogy.

> Tegnap volt a szülinapom

> […]

> megpecsélteltem életem legrosszabb szülinapját

> […]

> Nem is az hogy büntetés csak egésznap ezt vártam hogy család ünneplés torta és boldogok leszünk

Az az igazság, hogy mindez lényegtelen az eset szempontjából. Az iskola házirendjében sincsenek, meg a hatályos magyar jogszabályokban sincsenek olyan kitételek, hogy „kivéve, ha születésnapja van”. Az, hogy születésnapod van, az nem jogosít fel semmi extrára, és nem mentesít semmi alól. A felnőtt életben lehet, hogy a születésnapodon fognak kirúgni, vagy a születésnapodon jelentik be, hogy csökkentik a fizetésed. Senki nem lesz tekintettel arra, hogy neked születésnapod van, mert ez a te magánügyed. Hogy te voltál olyan okos, hogy pont a születésnapodon lépj meg egy ilyen húzást, ahhoz megint csak magadnak kell „gratulálnod”.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Ennyire én vagyok a hibás szerintetek is?

Vegyük sorba:

- Felrúgtad az óra szabályait.

- Ezek után nem fogtad vissza magad, hanem trágár jelzőkkel illettél egy tanárt (de az is épp elég, hogy trágár jelzőkkel illettél egy felnőttet, vagy úgy általában egy másik embert).

- Otthon földhöz vágtál egy rekeszt.

- Majd később szétverted a falat.

Mit tettek mások?

- A tanár csak jelezte egy szaktanári figyelmeztetés vagy intő formájában a szüleid felé, hogy történt valami, ami nem megengedhető.

- Az osztályfőnököd is viszonylag elnéző volt, pontosan elmondat, hogy mit nem kellett volna.

- Még a szüleid is viszonylag elnézőek voltak amíg nem kezdtél el törni-zúzni.

És még csodálkozol, hogy a szüleid nem repestek az örömtől? Hogy te mit okoztál, az nem érdekel, csak az, hogy te mit kaptál, vagy nem kaptál?

~ ~ ~

> elkell basznia mindenkinek

Akarod mondani, „tönkre kellett tennie mindenkinek”. De egyedül te voltál az, aki bármit is tönkretett.

> igen tény és való van dühkezelési problémám

Bizony. De legalább eljutottál a hiba belátásáig. A következő lépés a hiba javítása magadban. Ha kell, önerőből, ha kell, segítséggel.

> mivel én egy rohadt nyugodt ember vagyok

Akarod mondani egy „nagyon nyugodt ember”.

> de komolyan gondolom ti is ilyen nyugodt személyiségek vagytok ha nem csak ez a probléma lenne az nap

Még nyugodtabb. A felnőtté válás egyik fontos lépcsőfoka, hogy az ember képes kontrollálni az érzelmeit. Miért? Mert íme te is látod, milyen negatív következményei vannak, ha valaki nem képes erre.