Szerintetek mit lehet akkor tenni ha valaki küzd egy célért de a környezete pl barátok, tanárok ugy minden összejátszik ellene? És esetleg emiatt nem éri el a vágyott célt?

[link]

„Pályaalkalmassági követelmények: nem szükségesek”

De:

Személyes kompetenciák:

- Állóképesség

- Hallás

- Látás

- Érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság

- Kézügyesség

- Felelősségtudat

- Erős fizikum

~ ~ ~

Ergo az iskolába való feltételnek sem igazán lehet feltétele pl. a rövidlátás. Viszont az álláskeresésnél nyilván hátrányt fog jelenteni, ha kontaktlencsével, szemüveggel nem korrigálható megfelelő szintre.

Viszont az iskola egy dolog. Az is teljesen járható út, hogy megszerzel egy mentőápoló végzettséget, majd elmész péknek. Az is járható út, hogy megszerzel egy mentőápolói végzettséget, majd – biztos, ami biztos – szerzel egy második szakképesítést is, afféle B tervként. De az is teljesen járható út, ha elsőként egy másik szakképesítést szerzel, majd utána szerzed meg a mentőápoló végzettséget.

> Tehát összejátszik elenem minden.

Nem tudnak. Ők adhatnak tanácsokat – és érdemes is ezeket mérlegelni –, de a végső döntést te hozod, te oda adod be a jelentkezési lapodat, ahova akarod. Ha 80-as IQ-val és 2,3-as átlaggal te az orvosi egyetemre adod be a jelentkezési lapodat, abban senki nem fog tudni megakadályozni. Az más kérdés, hogy nem fognak felvenni.

Nyilván sokban múlik a jövőd azon, hogy milyen iskolai tanulmányokat folytatsz. De az élet nem záródik le 20-25 évesen. Bár nyilván munka mellett, meg család mellett, meg idősebb korban nehezebb már tanulni, de nem lehetetlen, bármikor lehetőséged van arra, hogy irányt változtass az életeden. Pl. kedvesem így 40 éves korában gondolt egyet, és beiratkozott egy egyetemre levelező képzésben, majd következő évben egy másikra, így két évig párhuzamosan tanult két egyetemen is. Az egyiknél már megszerezte a diplomát, a másik családi okok miatt – közben ő anya, én apa lettem – a második diploma megszerzése még várat magára, de már nem kell sok hozzá.

Egy volt középiskolai osztálytársam meg éppen csak elvégezte a technikumot. Hülyének érezte magát a továbbtanuláshoz. De vagy tíz évnyi munka után – főleg kedvese lelkesítésének hatására – beiratkozott az egyetemre, le is diplomázott nemrég, de annyira belejött, hogy most a doktori fokozat megszerzésén gondolkodik.

Volt olyan ismerősöm, aki szakmunkást végzett, és úgy dolgozott. Pár évre rá meg esti képzésen érettségit szerzett. Aztán nem tudom mi lett vele, de ha kellő elszántsága van valakinek ilyen esetben, akkor egy diplomáig is el tud jutni.

~ ~ ~

De neked még eléggé előtted van minden. Megteheted, hogy hallgatsz másokra, és egy olyan szakmát tanulsz meg előbb, amiben kevésbé jelent hátrányt vagy nehézséget az egészségügyi állapotod, aztán utána még mindig mérlegelheted, hogy továbbra is akarod-e a mentőápolói szakmát. De átütheted azt is, hogy mindenképpen megpróbálsz mentőápolói képesítést szerezni, aztán onnan akár sikerül, akár nem, megint csak vannak további lehetőségeid.

> A mentőknél lehet hogy a rövidlátás nem kizárò ok. De ahova akarok menni suliba nagy valòszinűséggel az lesz sajnos.

Valószínűleg? Ne találgass, hanem járj utána. Nézd meg az iskola honlapját, vagy érdeklődj személyesen az iskolánál, hogy mik a felvételi követelmények, a rövidlátás kizáró oka-e a felvételnek, vagy jár-e érte valami negatív pontszám rá a felvételinél. De normális esetben ennek előbb kellett volna megtörténnie, minthogy kiírod a kérdést. Egy döntést akkor lehet meghozni, ha tisztában vagy a döntési lehetőségek következményeivel, körülményeivel, nehézségeivel, esélyeivel. Nem döntheted el előbb, hogy te ezt az utat választod, ha nem ismered azt, hogy az úton milyen akadályok vannak. Illetve megteheted, csak az általában rossz döntést okoz.