Szerintetek igaz az eleve elrendelés?

A klasszikus fizika törvényeit ha extrapoláljuk olyan módon, hogy a fizikai jelenségek közötti összefüggések törvényszerűek és egyértelműek, akkor minden jelenbeli jelenség végkimenetelét a múltbéli állapota határozza meg, ezt a múltbeli állapotot meg az azt megelőző állapot. Ebben az esetben nincs szabad akarat, a történések – bele értve az emberi történéseket, hogy mikor mit érzel, mint gondolsz – olyanok, mint az egymás után eldőlő dominók.

A kvantumfizika viszont a világ ilyen jellegű determinisztikusságát feloldja. A kvantumfizikában vannak olyan jelenségek, amik nem a meglévő állapotból következnek, elvi szinten két teljesen azonos állapot két különböző esetben más és más következményhez vezetnek. (Azért elvileg, mert az azonos körülmények értelmezése eléggé rugalmasan értelmezhető. Ha két különböző helyen van a két jelenség egy időben, akkor a hely, ha ugyanazon a helyen van, de eltérő időpontban, akkor az idő az, ami különbözik.) De úgy összességében ha pl. két radioaktív atom azonos környezetben és állapotban van, akkor az egyik elbomlik, a másik meg nem. Igaz, hogy sok kvantumfizikai jelenség statisztikai alapon törvényszerűségként nyilvánul meg a makroszkopikus világban, de a pillangóhatás, kaotikus rendszerek esetén ez látható módon meg tud nyilvánulni a makroszkopikus világon is. Ebben az esetben ha van egy eseménynek legalább egy véletlenszerű oka, akkor az ok kiváltódása előtt nem lehet előre tudni az esemény kimenetelét, még elméletileg sem, minden jelenlegi állapotot végtelen pontossággal tudva sem.

Tehát:

determinizmus → nincs szabad akarat

nincs determinizmus → …

Viszont a véletlenszerű események is elviekben lehetnek mondjuk valamiféle isten által eleve elrendeltek. Abból, hogy a világ nem bizonyul determinisztikusnak, abból még nem tudjuk, hogy van-e szabad akarat, vagy nincs. A determinisztikus világ kizárja a szabad akaratot, a nem determinisztikus világ lehetőséget ad rá, de nem garantálja.

Viszont van más megközelítésből a szabad akarattal akkor is probléma, ha a világ nem determinisztikus. Mert ha minden gondolatod, döntésed a múlt következménye, és ok-okozati láncon keresztül a múltban, a születésed, sőt az élet kialakulása előtti időre vezethető vissza, akkor az akarat nem szabad. De ha a gondolataid, döntéseid nem erre, hanem véletlenszerű, ok nélküli eseményekre vezethető vissza, akkor sem, hiszen a gondolataid, döntéseid akkor sem tőled, hanem más természetű okoktól, vagy ha közvetlen eset van, akkor meg semmire sem vezethetőek vissza, rád sem, tehát nem tőled függenek, ugyanúgy nem te vagy a döntéseid, gondolataid forrása, alakítója.

Persze ha ezt valaki be is látja racionálisan, nem ezzel az élménnyel fog élni, továbbra is a hétköznapi életében a szabad akarat tökéletes illúziójában fog élni. Illetve bár a szabad akarat hiány megszüntet a bűn fogalmát, hiszen a bűnös tett nem tőled, hanem külső forrásból származik, amire nincs ráhatásod, attól még a büntetés létezni fog, és lehet azt mondani, hogy akkor a büntetést sem mi szabtuk ki, hanem a világ szükségszerűsége.

#1: Pont most végeztem két hónapnyi Asimov hangoskönyv hallgatással, meghallgatva az utolsó regényt is az Alapítvány-Birodalom/Robotok univerzumából. (Kétszer már olvastam könyvben, nem volt kedvem újra elolvasni, így inkább hallgattam.)

Asimov különösképpen nem mond véleményt a szabad akarat létéről. Oké, a robotoknak megvannak a maguk törvényei, de azon túl van potenciális szabad akaratuk. Rájuk is hathatnak olyan véletlenszerű események, ami alapul szolgálhatnak a szabad akaratnak. Igaz a Robotok és Birodalomban R. Daneel és Giskard a robotok három törvény mintájára keresi az emberi működés alapvető törvényeit, amit aztán végül Hari Seldon bizonyos szempontból a pszichohistória matematikai egyenletekben fel is ír, de ez nem alkalmazható egyetlen emberre, az egyénnek ettől még lehet szabad akarata. Az Alapítvány-sorozatban inkább olyan szempontból érdekes a kérdés, hogy vajon a történelem szüli meg szükségszerűen a hőseit és antihőseit, vagy az egyén alakítja-e a történelmet, de Asimov még ebben sem foglal egyértelműen állást, valahogy az egész Alapítvány-sorozat ingaként lengi körbe a kérdéskört. A szabad akarat kérdése előjön Gaia esetén is, hiszen Gaián vagy Galaxián nincs szuverén egyén, és mivel nincs egyén, nincs minek szabad akaratának lennie. De Gaiának, vagy Galaxiának elvileg van, lehet szabad akarata.

Párszor volt már a kérdés.

Az biztos, hogy sok kérdésben, amiben azt hiszed, hogy szabad akarat volt, reflexek döntöttek.

De ettől még létezhet...

csak nem ártana megmondanod, pontosan mit is értesz alatta?

Tehát egy konkrét döntést mikor neveznél szabad akaratnak?