Hogyan beszélhetek a kórházi elmebetegekkel, gyógykezelés alatt állókkal, személyiségzavarosokkal, skizofrénekkel?

A 19-ik században a külföldi arisztokrácia kedvelt szórakozása volt beülni a bolondok házába és az elmebetegeken nevettek

De erre kevés esély van, hogy te megismerj akár egyet is mert vagy zártosztályos kezeltek vagy pedig ugye mindenkinek magánügye a phszihés betegsége senki nem járkál "skizofrén vagyok" pólóban az utcán

Esetleg ha bekerülsz egy phszihiátriai intézedbe akkor ott találkozhatsz mindenféle mentális beteggel

Én is voltam benn phszihés problémával, beszélgettem is egy skizofrén lánnyal aki meglepően normálisnak tűnt és jó megfigyelőképessége is volt ahhoz képest, hogy nem volt normális meg se mondta volna az ember róla, hogy skizo

Egyébként nagyon fárasztó elmebeteg emberekkel leülni beszélgetni, sajnos ők nem normálisak agyilag ez a kommunikációjukon meg is látszik

Össze vissza beszélnek minden összefüggéstelen hülyeséget általában a komoly elmebetegek

Ők nem úgy mesélnek a problémájukról, mint egy pszichiáter, aki leírja a szakmai elemzést és laikusként még érdekesnek is tűnhet.

Nekem skizofrén barátom volt, aki 30 éves korára lett az, nekem csak az tűnt fel, hogy egyre idétlenebb dolgokról beszél, lehetetlen szituációkról, és sokszor annyira zavarosan, hogy a mondatoknak valahogy nem volt eleje-vége. Egyébként diplomás, tök értelmes ember volt, most így gyógyszerekkel tud élni emberek között, de inkább csak árnyéka a régi énjének. A betegségét annyival írja le, hogy hangokat hallott, amik nem voltak igaziak és sokszor félt.

Egyébként akinek kezelhető a mentális betegsége, az nem kerül zárt osztályra és utána vissza is mehet emberek közé ugyanúgy és nincsenek kirekesztve egyáltalán. Szóval a szomszédod is lehet skizofrén, sose tudod meg, ha gyógyszert szed és tünetmentes.

Ha bárki is kíváncsi lenne a nyomoromra, nyugodtan rám írhat privátban. Én szeretnék róla beszélni, de sajnos nem érdeklek senkit.

(17 éves lány vagyok, bipoláris zavarom van.)