Miért mondja mamám mindig amikor az életről beszélgetünk, hogy sokat fogok még szenvedni?

Azért, mert ő is sokat szenvedett... és vagy tényleg azt hiszi, hogy csak ilyen lehet az élet, vagy pedig azt akarja, hogy szenvedj te is.

Szerintem aki ilyennel riogat, hogy elvegye a kedved az élettől, és olyankor is félj, amikor talán nincs is rá okod, az rosszindulatú, és ezzel csak árt neked, ne hallgass rá.

Vélhetően úgy ítéli meg, hogy még nem éltél meg olyan eseményt, amely megviselhetett volna tartósan, de jobban gyanítom, hogy számos dologról beszélt neked, amelynek káros hatásaitól szeretett volna megkímélni és úgy érzi, nem kezelted eléggé figyelmesen a mondandóját. Amikor az unokámnak, fiatalabb kollégámnak beszélek általam megélt. ill. tapasztalt, jól működő dolgokról, akkor ezt nem azért teszem, mert azt feltételezem róluk, hogy gyagyásak vagy életképtelenek, és nem is irányítani akarom őket, egyszerűen csak annyit szeretnék elérni ezzel, hogy ne a saját kárukon tanulják meg, miként tudnak a legjobban kijönni élethelyzetekből. Amit így megtanul egy kevésbé tapasztalt ember, azzal már nem kell a saját kárára (annyi) időt eltöltenie. Változik folyamatosan a világ, de vallom, hogy amennyiben van egy alapja a világról egy embernek, könnyebb az új körülményekhez igazítani azt, mint a nulláról, hosszú időn keresztül, saját bosszúságára megtanulnia. Sok fiatalabb, élet tapasztalatlan ember csak úgy tekint erre a gesztusra, mint "hegyi beszéd", - nem jön rá saját erőből, hogy ebből profitálhat is. Azt a nézetet viszont osztom, hogy nem tesz jót egy kapcsolatnak, ha mindent nagyon sokszor próbálnak sulykolni valakibe.