Azt kérdezem akinek van benne tapasztalata, milyen egy gyereknek nevelőintézetben felnőni? Tényleg annyira rossz? Vagy van benne jó is?

Én nevelőintézetben nőttem fel. Családnál sohasem éltem, pontosabban igen, mert háromévesen kerültem intézetbe, de egyáltalán nem emlékszem az intézet előtti időszakra, így nincs semmi viszonyítási alapom, hogy a kettő közül melyik jobb. Azt tudom, hogy mindig is nagyon vágytam volna rá, hogy örökbe fogadjon valaki. Sose volt egy fix biztos társaságom, pár évente jöttek-mentek körülöttem az emberek. Alig 1-2 olyan gyerek volt, akivel végig együtt éltünk, a többieket hozták-vitték, családhoz kerültek elköltöztek másik épületbe stb. Nevelő egy se volt, aki az intézetbe kerülésemtől kezdve végig velem lett volna, ők is pár évente lecserélődtek, felmondtak, elmentek máshová dolgozni stb. Irigyeltem a családban élő osztálytársaimat, mert ők mindig ugyanoda és ugyanazokhoz az emberekhez mentek haza, én meg sose tudtam, hogyha megszeretek valakit az intézetben, az meddig lesz ott még mellettem és mikor fog elkerülni hirtelen az ország másik végébe. Én azt tudom mondani, hogy mindenképp jobban jár az, akit egy szerető család örökbe fogad, de nyilván egy olyan ember, aki intézetben és családban is élt már, és össze tudja hasonlítani a kettőt, sokkal hitelesebb választ tud adni.