Mennyi idő alatt romlik meg a bor ha a lehető legmefelelőbb körülmények között van tárolva?

Attól függ, milyen bor, és mit értünk megromlás alatt.

Vannak borok, amik már egy év után is határozottan a lejtőn vannak, akárhogy tárolod őket, meg vannak borok, amelyek két évtized után is tartják a formájukat. Meg bármi a kettő között, a bortól függően, sőt, extrém esetekben akár a kettőn túl.

Köszi a 0%ot. :)

Kívánok nektek is ennyi megértést, amit ti tudtok néha tanúsítani másokkal szemben :)

Én nem értem, hogy egy kérdést - ráadásul tök jó és témába vágó kérdést - ki és milyen megfontolásból pontoz le. Rejtély.

Mindenesetre a kettesre válaszolva: rosékból ritka az érlelési potenciállal rendelkező, de valóban akad. Viszont azt nem ugyanabból a szőlőből készítik.

A szőlőben sok mindennel játszhat az ember, de két nagyon fontos eszköz kiemelkedik: a tőketerhelés és a szüreti időpont megválasztása. A reduktív, gyors fogyasztásra szánt rozénak nem kell, hogy nagy beltartalmi értékei legyenek, viszont jól eladható, lehet sokat előállítani, emiatt a tőketerhelést feljebb lehet csavarni - jóval. És valóban, emiatt a beltartalma jelentősen csökken. A szüreti időpont minél korábbi, annál kisebb a kockázat. Ráadásul ezeket a rozékat, gyakran úgy fogalmaznak, "savra szüretelik", ami valójában annyit takar, hogy nem vacakolnak azzal, hogy megvárják, hogy az almasav bármennyire is elkezdjen a szőlőben elbomlani. (A szőlő két legjelentősebb sava az almasav és a borkősav. Az előbbi bomlik jóval nagyobb ütemben az érés előrehaladtával, és pont ő az agresszívebb, durvább savérzetű sav.) Emiatt a rozék savasak, a kevés felhalmozott cukor miatt kicsi alkoholtartalmúak még csontszárazra erjesztve is, a nulla beltartalom meg nem tesz lehetővé semmilyen érést.

Plusz maga a reduktív készítési folyamat sem az érési potenciál tankönyvi megalapozása.

Az oxidatív módon készített, érési potenciállal rendelkező rozék alapanyagára már a szőlőben máshogy tekintenek és más szőlőből készítik.

A sikeres bortárolás csak pár dolgon múlik. Megfelelő értékre kell állítani a sav-, fejérje- és kénszintet. Ajánlott filtrálni a bort palackozás előtt. Innen már csak egy jó minőségű dugó kell, és mehet is a dolog.

A fehérborok általában gyorsabban elvesztik a testességüket, savjukat, ezért érződnek egy idő után puhának savpótlás híján.