Nem bírok élni, mit tegyek?

30 éves vagyok. Az életem első 20 éve katasztrofális volt, a szüleim szó szerint késsel kergették egymást mire elváltak, anyám engem használt fel , hogy visszakapja apámat, fel kellett hívnom és előadnom, hogy mennyire hiányzik, csak, hogy hazajöjjön(nem hozzám, hozzá). Apámnak lett egy csaja, kijártam hozzájuk hétvégente, egyszer láttam ahogy szexelnek, meg se próbáltak elbújni, kit èrdekel mit látok….

Közben anyámmal laktam otthon, akit nálánál 20 évvel fiatalabb pasik kezelgettek, minden este arra ébredtem , hogy nyög mint egy vaddisznó, és mondja a pasinak, hogy mit csináljon vele, ettől zengett a ház.

A tanulmányaimra nem tudtam koncentrálni, állandóan buktam, a középiskolát nem tudtam befejezni, helyette elzüllöttem, buliztam.

Kisgyermek koromban se kaptam túlzott szeretetet , megértést, törődést, csak ordibálást, hogy mit hogyan kell csinálni.

Van egy bátyám, akivel semmi közös pontom nincs, akárhányszor találkozunk belémköt valami miatt. Még a telefonszámomat sem tudja.

Tini koromban odáig voltam egy fiúért akiről kiderült, hogy kb 3 másik nője van velem párhuzamosan, plusz anyámmal táncolt egy buliban.

Egy családi bizniszben napi szinten találkozom anyámmal, mindenért veszekszik velem, elmond minden kurvának, hülye retek picsának, mindenki előtt.

Apámnak lett egy komoly betegsége , azóta nem önmaga, megszűnt vele a kapcsolatom, tulajdonképpen elvette tőlem az élet, de előtte még végignéztem ahogy magatehetetlenül pelenkázzák 50 évesen.

A párom akivel együtt vagyok már régóta, amolyan álllott víz típus, nem áll ki értem, neki minden jó úgy ahogy van.

Gyereket nem akarok soha, rettegek a gondolattól is( okulván saját gyerekkoromból ).

Olyan intenzív volt az életem első 20 éve , és olyan sokkoló, hogy nem akarok élni. Azon gondolkodok, hogy droggal vagy valami gyógyszerrel jobban lennék. Beszéltem már pszichológussal is mert 5 évig pánikrohamaim voltak napi szinten , de azt mondta mentálisan semmi bajom, a pánikra meg adott gyógyszert, szóval fogalmam sincs , hogy mihez kezdjek.

Anyagi gondjaim nincsenek, az olyasmi , hogy hobbi nem segít, zongorázok, sportolok, de ezek csak ideig- óráig nyújtanak vigaszt.

Mit lehet tenni ha tènyleg az ember lelke cafatokra van tépve? Komolyan vagy az öngyilkosságon vagy a drogokon gondolkodom