Kezded úgy érezni, hogy az életed értelmetlen? MERT AZ ENYEM AZ!

Az enyém az értelmetlenség mellett még sz@r is...

Nem elég, hogy sose volt rendes gyerekkorom, most valószínűleg hamarosan hirtelen fogok felnőni. Se egy végzettségem, se egy normális hobbim, se barátaim (esetleg 1-2 haver a neten), se komolyabb céljaim, se kitartásom/motivációm, semmim sincs, ami kell egy normális élethez. Itt most nem az anyagi javakra gondolok, bár azokból is rosszul állok, de nem ez a fő gond. Ráadásul a szüleim is válnak, pont ma voltak ügyvédnél... Általában próbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi gond, de valójában egy katasztrófa az életem. A legszörnyűbb az egészben, hogy fiatal vagyok, és már fiatalon ennyire tönkrement életem van. Nagyon remélem, hogy tartogat még számomra valami jót a jövő, mert így semmi értelme, hogy létezek. Persze nem fogom fel mindig ennyire negatívan a dolgokat, általában a képzeletbeli világomban vagyok, sokszor a saját hülyeségeimen is jókat tudok röhögni, de amikor kinézek a valóságba, akkor eszembe jutnak ezek, amiket most is leírtam.

Úgyhogy én nagyon meg tudlak érteni. Nekem kb már a születésem óta elkezdett tönkremenni az életem. Apám is csak a biológiai apám, soha nem volt "igazi" apa.