Miért nem tűntek el a szocializmus márkái a rendszerváltás után?

Ezen a néven ismerik, szeretik, keresik a márkát. Ezek évtizedek óta kiépített brand-ek. Aki márka hű, könnyebben megtalálja így, azt amit keres.

Én is 50+-os vagyok, lehet, hogy meglepő, de én is igen, olykor az ismert márkákat keresem, szeretem.

Pl. tiniként volt egy Tisza márkájú edző cipőm, és az 20+ évig kiszolgált. Az már más kérdés, hogy manapság már olyan ára van, amit nem csak nem engedhetek meg magamnak, de cipőért annyit túlzásnak tartok. Csak úgy, mint az Alföldi cipőket. Régen több ilyen cipőm, papucsom is volt, de ma már aranyárban mérik. Ha tehetném, most is venném azt a márkát. De ma már az az ár, amit ráképeznek, nekem túl sok.

Nézd. Én úgy vagyok vele, hogy pl. ma sem sajnálok egy jófajta cipőre mondjuk 4000 Ft-ot. Mert lehet szerezni jó minőséget, és újat, használt ruha szaküzletben. (Ott vettem egy Francia bakancsot, ami már több szezont kibírt velem) DE azért húsz-harminc-negyvenezret sajnálok egy cipőre kiadni. Ez van.

(#3-as voltam)

Igen, tudom, hogy vannak átmenetek, de én megtanultam, hogy minőséget lehet találni olcsóbban is, mert erre vagyok kényszerülve.

Mindig is így volt. A lehetőségek adottak, csak meg kell találni őket.

Épp azt írtam, hogy új, de a használt ruha boltban lehetett kapni. Ez egy kihagyhatatlan lehetőség volt, és nem is bántam meg.

A használt ruha boltokban sem minden használt. Oda kerülnek egy-egy csődbe ment üzlet maradék árukészletei is. Számtalan olyan ruhát, cipőt találtam ilyen helyeken, ahol még az eredeti, angol árcédulát is rajta hagyták az árukon.