Ezért lehet,hogy otthon nem nagyon szeretek segíteni máshol meg igen?

Úgy unom már a nyavajgást mindig csak az elvárom dolog mert a szüleid vagyunk,depressziós is vagyok sokszor motiváció hiánnyal de mikor jobb napjaim vannak máshol szeretek segíteni mert nem nyavajogva hibáztatva beszélnek velem hanem még meg is köszönik. Itthon édesanyám sokszor elszívja az energiámat amit máshol feltöltök magamba emberekközt jólérezve magam aztán hazaérek nem sok idő és legtöbbször pillanatok alatt lemerül az energiám és irány vissza a mélységekbe. Vannak időszakok mikor normálisan wlvagyunk egymás mellett de mikor beüt ménkű akkor szar az egész,édesanyám sokszor adja a mártírt,hogy ő mennyi mindent megtett másokért meg,hogy mindenki őt bántja olyankor sírás elkeseredettség amit csinál meg,hogy ő is depressziós mintha próbálna felülírni rálicitálni,hogy neki rosszabb. Én is kicsit néha robbanósabb vagyok hogy sokszor feszült az idegem a sok szorongástól. Szeretek dolgokat csinálni de csak ha normálisak velem vagy ha magamtól kapok kedvet. Itthon sokszor eltűnik a motivációm pedig régen nagyon szerettem barkácsolni is,mondjuk sokszor én csinálok meg dolgokat amit ha nem lennék újat kéne venni vagy valami mester kéne hozzá,de sokszor úgy érzem lelkileg kivagyok,meg sem értik az embert csak annyi motiváció hiány akkor te lusta vagy és kész,pedig ha valamibe belekezdek azt maximálisan meg is csinálom bár magamfelé túl maximalista is vagyok és ez sokszor nem jó.