Normális ha félek ismeretlen közegbe egyedül menni úgy, hogy tudom hogy muszàj beszéljek?

tök természetes... én is féltem mindig ha nem csak magamba kellett beszélnem. Aztán megidősödtem, tapasztalt lettem, ... és még mindig be vagyok kakkantva ha emberek előtt kell beszélnem.

Nem vagy esetleg introvertált?

"picit örülök, hogy egyedül megyek" 😂 szegény barátnőd.

Offolnálak ilyen duma után. 🙃

Mi van akkor, ha intovertált vagy?

A kommunikáció fejleszthető. Csak el is kell kezdeni.

Még ha nehezebben is nyílik az ember szája introként tömeg előtt. Amolyan plusz nehézségi fok.

Kiállítás megnyitókon és fontos találkozókon nekem is tömeg előtt kellett szerepelnem.

Nem lehetetlen introvertáltként sem, csak utána pl elvonulok és mentorom irodájába vagy autójában alszok egyet.

Ne degradáljuk az introvertáltakat, csak sokan nem fejlesztik, nem kerülnek olyan helyzetbe.

Nézz utána jobban a fogalomnak.

S ezt úgy mondom, hogy jómagam 95%-os introvertált vagyok.

Egy esemény, szereplés gondolom nem mindennapos munka/tevékenység, ám alkalmak megkívánják, hogy tudj egy kis időre szerepelni. Utána kipihened, feltöltődsz.

Alapon még az extrovertáltakban is van egy természetes izgatottság. Ha teljesíteni kell, akkor főleg.

Még a magabiztos erős hangúaknak is kell egy rákészülés. Mentorom is egy erős jellem, rutinos, mégis előkészül. Pl vázlattal, meg ugye lelkileg.

Elején volt olyan, hogy nem mentem el és helyettem mondta a beszédemet 🤣 simán kihátráltam.

Mai napig meg páros lábbal rugdos ki a házból az eseményekre "jönnöd kell, a munkád része" 😂

Utálom, mert leszív, hiába megy már jól.

Majd belejössz, csak picit lemerít. 🙃

Gondolom nem több órás előadást kell lenyomnod egy húzóra.

Hajrá, menni fog!