Hogy mondhatnám meg a barátnőmnek?

Van egy lány, akivel 7 éves korunk óta osztálytársak vagyunk, és most gimiben is egy osztályba kerültünk. Általánosban nem voltunk nagyon jóban, mert ő nagyon határozott, és domináns típus, szeret irányítgatni én pedig inkább visszahúzódóbb vagyok, és a barátnőim is csendesebbek voltak. De 9.ben amikor új lett az osztály, ő volt év elején az egyetlen, akit ismertem, és olyan hülye voltam, hogy nem ismerkedtem meg a többi osztálytársammal rendesen, csak felszínesen, mert azt mondogattam magamnak, hogy minek odamenni hozzájuk, úgyis itt van nekem az a lány. És így rajta kívül nem nagyon lett igazi barátom az osztályban. Mostmár 3. éve, hogy oda járunk, és egyre rosszabb a " helyem" az osztályban, szinte senkihez nem merek odamenni még most sem, nem kezdeményezek, mert félek, hogy mit gondolnak rólam. Úgy érzem, hogy különcnek tartanak, mert szinte alig beszélek szünetekben is, mert nem vagyok hajlandó részt venni a gyerekes hülyéskedéseikben. Szóval szinte mindig a " barátőmhöz" megyek oda, de ő pedig jóban van szinte az egész osztállyal, és nincs mindig velem. Ilyenkor nagyon egyedül érzem magam, és úgy érzem nincs egy barátom sem.

Viszont elég jól el tudunk beszélgetni a barátnőmmel, hogyha éppen jó kedve van. De olyan típus, hogyha bal lábbal kelt fel, akkor mi találjuk ki, hogy mi baja, és ha bárkinek jó kedve van körülötte, akkor leüvölti, hogy most neki nincs kedve hülyéskedni. Az a baj, hogy ez leginkább csak engem zavar, a többiek körülbabusgatják, kérdezgetik mi baja, ő persze nem mondja el, mert " úgysem értenénk". Engem viszont nagyon idegesít, hhogyha valaki játsssza a sértődöttet, és nem mondja el, hogy mi baja. Szerintem ha mindenki ott hagyná, amikor így viselkedik, akkor észrevenné magát, de sajnos mindenki agyonsajnálja.

A másik, hogy mivel úgy érzi, hogy irányíthat, (mert nem nagyon merem kimondani a véleményem, mert félek hogy mit gondolnak.. ez meg önbizalomhiány:( ) azt gondolja, hogy velem bármit megcsinálhat, rángathat, lökdöshet, leordíthatja a fejem, amikor neki tetszik, és minden kis hibámba beleköt. Olyan mint egy időzített bomba, de leginkább csak velem. Oké, elismerem, hogy vannak hülye szokásaim, de mindenki hibázhat nem? Én is tudnék olyan lenni, mint ő, csak nem szeretem a veszekedést, ezért inkább beletörődöm és nem szólok vissza.

Hogy mondjam meg neki, hogy mennyire rosszul esik, amit csinál?