Miért nem becsül meg a barátom?

Gondolom, miután már - úgymond - megszerzett, elmúlt számára a varázs.

A pasik szeretnek "vadászni", nekik az az élvezet, amig megszerzik azt, ami elérhetetlennek tűnik. Ha elérték a jutalmat, már oda az érdekesség, a varázs.

Amikor viszont az érzed - ahogy írod is -, már nem kapod meg az általad elvárt tiszteletet, szeretetet, megbecsülést, és netán kilépsz a kapcsolatból, akkor kap majd a fejéhez, hogy mégis csak jó volt a "trófea", amit nem becsült eléggé.

Lehet kissé rébuszokban írtam, de remélem a lényeg azért átment.

Azért azt ne feledjük: a kapcsolatban MINDKÉT FÉLNEK tennie kell, hogy a párkapcsolat működőképes maradjon!

Hány évesek vagytok?

Az elején dől el sok minden.

Ezért se szabad elkapkodni az ismerkedés fázisát, azaz a randikat.

A randik pedig nem egyenlő a "szeretlek, mindörökké együtt"-tel.

Általában az első pár hónap az, amikor elválik ki merre vagy együtt tovább.

3-4 hónap az eslő határ, döntő rész.

Nem kell magadat ostorozni, hibáztatni.

Ilyen az ismerkedés, keresgélés, önmagatok fejtegetése.

Önmagadat se ismered eléggé, sőt sok felnőttnek is foghíjas az önismerete, azért nem megy gördülékenyen az életük.

Ha eljutsz egy olyan szintre, ahol ki lehet jelenteni, ismered önmagad, onnantól a párkeresés, karrier, minden jobb lesz.

Tudnod kell előnyeid, hátrányaid, a tulajdonságaidtól az elvekig mindent.

Ez hozza magával azt, hogy tudod milyen személyiség vonások imponálnak neked, mik jönnek be kívül-belül a másikban,

mik azok, amik "oké, elmegy, nem gond" kategóriás dolgok

és van a "nekem ez nem fér bele" vagy nem passzolunk dolgok.

Összetett téma ez.

Mondok apró példákat:

Szeretem a csendet, nyugalmat, kisebb társaságban zajló normális vagy halk beszélgetéseket.

Ezért pl nekem egy harsány, hangos vagy/és extrovertált ember nekem nem jön be, mint párkapcsolatra jelölt személy.

De pl párommal alkotgatunk és nyugiban jókat beszélgetünk. A tusolás után is a kádban áztatva magunkat jókat beszélgetünk mindenről.

A jó kommunikációt szeretem s alap is az életben.

Másik fontos példa:

Illat. A testünk hormonjainak illata fontos.

Volt olyan exem, akinél pár hét alatt az igen intenzív libidóm a nullára csökkent. Olyan vádat kaptam, ami bántott s tudja is rólam mindenki, egy hűséges, elkötelezett monogám nő vagyok.

Magamat okoltam s kerestem, mi lehet a gond velem, hogy nem kívánom.

Megkértem ne használja a parfümjét 1 hétig.

Eljött a találkozó napja ismét, nem igazán éreztem jól magam, ahogy megöleltem.

Este letusoltunk külön és bebújtunk az ágyba. Magzat pózba átöleltem hátulról és a nyaka lapockái között olyan gyomorforgató, taszító hormonillata volt, hogy ellöktem és öklendeztem tőle.

Ott ez volt az egyik oka az eltávolodásnak.

Jelenlegi párom illatát imádom, édeskésnek érzem, kellemes, megnyugtató.

Másképp érezzük ezeket az illatokat.

Szóval a biológia is beleszólhat.

Ha simán egymásra untok az pedig azt jelenti nem passzoltatok és fiatalon simán a vágyak, hormonok vezérelik az eseményeket.

Nem a személyiség és közös pontok azok, amik dominálnak.

Visszagondolva életem 25 életéve előtti randik, kapcsolatok nem voltak igazán mélyek, még az akkori 5 éves kapcsolatom se.

Amikor letisztult az önismeretem és tudatosan ismerkedtem, akkor:

Külső alap, mindenkinek más a szép ugye. Vagy kinek ki, mi fér bele.

Ismerkedéskor pedig minden információ, ami tetszett vagy/és inspirált szinte egy újabb szikrát ébresztett bennem.

Pl páromnál az alkotási témák, vagy pl nem akarok gyereket és ő se (a koromban sokan gyerekkel élik javában az életüket, ám engem nem vonz), tetszett, hogy hasonlóak a terveink, céljaink, hobbijaink.

A szeretetnyelvünk sorrendje egyezik. Ez sok mindenre kihat.

Pl hogyan reagálunk dolgokra, helyzetekre, mit igénylünk, miben tudunk segíteni, hogyan tudjuk megnyugtatni a másikat stb.

Épp ezért tud alig 5 mp alatt lenyugtatni s én is őt. Könnyebben kezeljük azokat az embereket, akikkel azonos a szeretetnyelveink sorrendje.

Minden kapcsolati formában helyt áll.

Nagyon érdekesek ezek a dolgok.

Míg engem egy öleléssel kilóra meg lehet venni, addig pl édesanyámat nyugodt szavakkal beszélve hozzá.

Anno idegesen ment haza és rajtam töltötte le, kicsuktam a szobából, hogy menjen és nyugodjon le, alig 2 percre rá utána mentem és nyugodt hangra váltva beszéltettem, kérdeztem.

Kaffogot pár sort, pár percre rá nyakamba borult és sírva kért bocsánatot.

Az önismeret és az emberek megismerése szorosan egybe függ.

A párkapcsolatban főleg sokat számít mindez.

Több napig lehetne témázgatni.

S ne ostorozd magadat.

Inkább elmélkedj ki vagy, s fejleszd önmagadat úgy, hogy önazonos maradj, ám mégis jó, pozitív, előnyösebb éned kiteljesedhessen.

Közben pedig randizzgass, tapasztalj, vond le a tanulságokat stb.

Az emberrel pedig megesik, hogy valakiből ex válik, de az okkal.

Visszaengedni nem igen éri meg.

Keresni kell azt, aki neked megfelel, s számára pedig te.

Legyen sok közös pontotok, a maradék különböző pedig kiegészítse egymást.

A szöges ellentét, mélyen belül zavaró dolgokat nem kell eröltetni, mert hosszú távon felgyülemlik és robban.

Pl részemről ilyen a cigi és alkohol.

Valakiknek apró dolog, én is azt hittem, de rájöttem, számomra a kapcsolatba nem fér bele.

Valakinek igen, nekem nem.

A gyümölcsprés gépet párom hozta be az életembe, szintén egy plusz szívdobogtató pillanat volt az, amikor ezekről és receptekről mesélt a "hogyan ittam, bas ztam be" történetek helyett.

Élvezd a keresgélést, ismerkedést. A több emberrel való ismerkedés, kommunikáció is előnyös. Ahány ember annyi személyiség.

Engem lenyűgöz az emberiség milliónyi arca, a pszichológiai és egyéb összefüggések.

Sokat hozzáadtak az életemhez a pozitívtól a negatívokig.

Segített abban is, hogy kialakuljon bennem az "ideál" kép, azaz kit is szerettem volna magam mellett látni.

Még ha időbe is telt.

Az adok-kapok elv pedig alap mindkét fél részéről. Minden témában.