Mit mondjak?

Sose értettem az ilyen embereket, mint a kérdező.

Ugyanúgy ember a főnököd is.

Voltak olyan munkáim, ahol a kollegák ilyen helyzetben voltak, jómagam pedig mindig beszélgettem a feletteseimmel, főnökeimmel normálisan emberként.

S ezt nem tudják hova tenni fejben egyesek. Volt, aki seggnyalásnak gondolta, azzal viszont megbeszéltem, hogy mi a helyzet.

Az, hogy ő fejben blokkolt és nem nyitott az az ő hiányossága. Engem nem érdekel ki milyen pozicióban, státuszban van... Nekem ember az ember. Normálisan bánok s beszélek vele.

Az más kérdés, hogy pl megtalálunk közös pontokat, témákat és azokról beszélünk. Pl alkotás, kreativitás, bicózás, túrázás stb.

Mai napig tartom kapcsolatott adott volt feletteseimmel, mint ismerősök, olykor találkozunk.

Egyik a másikat megismerve üzlettársak lettek, hátrahagyva munkahelyüket.

Javarészt azok maradnak kínos csendben, akik tartanak valamitől, vagy akik pletyizni tudnak csak és értelmes témákkal nem igen foglalkoznak.

Vagy/és túl sokat képzelnek bele másokba; pszichés egyéb blokkok pl kissebbségi komplexus stb.

S van a kommunikációs készségek hiánya, mint tényező.