Kirúghatnak ha nem köszönök tartósan az egy helyen dolgozóknak?Vagy figyelmeztetés lehet belőle?

Alapvető kulturáltság a köszönés. Ezzel jelzed, hogy itt vagy, illetve észrevetted őt. Ha nem magasabb beosztású a tag, akkor nem hiszem, hogy kirúgnának, de mindkettőtöknek kínos szituáció, ha köszön, te meg elmész mellette.

Kibírsz annyit naponta, hogy szia/jó napot, nem fog összedőlni a világ.

A köszönés jó beszélgetésindítónak. Alkalmas arra, hogy jelezzük egy idegen felé a békés szándékunkat. Alkalmas arra, hogy megismerjük, jelezzük a hangulatunkat, egészen másképpen hat, egy „ó, hát szerbusz, rég nem látott barátom”, és egy félvállról odavetett ”napot”. A köszönés tűnhet feleslegesnek, de a köszönés szokása tükrében a nemköszönésnek nagyon komoly jelzésértéke van, általában valamiféle mély ellenszenvet, haragot, gyűlöletet fejez ki.

Az illemszabályok egy jelentős részének nincs (vagy már nincs) praktikus haszna, jelentősége. Így első blikkre jogosan merülhet fel, hogy akkor miért ragaszkodunk hozzájuk. Második ránézésre viszont mégis van fontos szerepük. Sokszor nagyon sokat elárul valakinek a jelleméről, személyiségéről az, hogy mennyire ismeri, illetve mennyire tartja be az illemszabályokat.

Az, hogy nem köszönsz, az nagyon nem vet rád jó fényt. Köszönni igazán nem nagy fáradtság, pénzbe, időbe, különösebb erőfeszítésbe sem kerül. Aki nem ismer téged, illetve a másikkal való viszonyodat, annak úgy fog tűnni, hogy te haragban, ellenséges viszonyban vagy a többiekkel. Márpedig ha a többiek között nincs ellenségeskedés, te meg mindenkivel szemben – látszólag – ellenséges gesztust teszel, akkor te vagy az oda nem illő, az első adandó alkalommal te fogsz repülni a csapatból. Akinek nem köszönsz, vagy akinek nem viszonzod a köszönését, az meg sértésnek, de minimum lenézésnek fogja értelmezni, azt fogja érezni, hogy te bunkó vagy vele szemben. És igaza is van, mert lehet, hogy te nem annak szánod, de itt nem ez a fontos, hanem az, hogy a másik annak érzi-e.

Ha valaki kicsit jobban ismer, és tudja, hogy nem ellenséges viszonyban vagy a többiekkel, pusztán csak antiszociális vagy, az sem jobb. Mert ha a köszönés tényleg semmiféle erőfeszítést nem igénylő gesztusát nem vagy képes látásból ismert, semleges viszonyban sem gyakorolni, pláne viszonozni, akkor vajon hogy fogsz konfliktushelyzetben és/vagy idegenekkel viselkedni? Ha az általánosan elvárható illemszabályokat nem tartod be, akkor vajon még milyen írott és íratlan szabályokat fogsz áthágni (amik annak ellenére lehetnek fontosak, hogy te személy szerint nem látod pillanatnyilag értelmüket)? Ha köszönni is nehezedre esik, akkor mennyire fog nehezedre esni szükség esetén segítséget nyújtani vagy segítséget kérni mástól? Biztos, hogy a munkáltatónak szüksége van egy potenciális problémaforrást megtartani, és nem felvenni helyette egy legalább első ránézésre kevésbé problémás embert? És lehet ez fontosabb szempont, mint az, hogy ténylegesen hogyan végzed el a rád bízott munkát, mert hiába végzed el jól, ha feszültségforrás vagy és így közvetlenül rontod a többiek hangulatát, akár a munkamorálját.

Az ember jelleme nem valami külső adottság, az ember maga tud alakítani rajta. Magadnak való ember vagy? Oké, de te nem egy lakatlan szigeten élsz, hanem egy társadalomban, közösségben, ezer szállal függsz másoktól és ezer szállal függnek mások tőled. Az, hogy magadnak való vagy, az hiba. Amin viszont tudsz változtatni, amihez kiválóan alkalmas első lépés, ha szokásoddá teszed a másoknak való köszönést. Nem csak a munkahelyen, hanem pl. a boltban, a szomszédoknak köszönést. A szokásokat el tudjuk bábozni, magunkra tudjuk erőltetni, viszont az ember szokásai idővel a jellemévé tudnak válni.

7. Mi van, már mesterséges intelligenciát használsz te is? Hosszan szoktál írni, tudom, de ennek most semmi értelme sincs.

A kérdező NEM akar társalogni senkivel sem.

Próbaidő után tudtommal meg kell indokolni a kirúgást, azzal pedig mehetsz bíróságra, ha nem volt benne a köszönés a kollégáknak, vagy hasonló a szerződésben. Tehát szerintem nem valószínű.

Ettől függetlenül én sem tartom ezt szépnek. Én is utáltam amíg bejártam, ha valaki, akinek annyira nem kell a munkájára figyelnie, nem köszönt vissza legalább egy biccentéssel egy irodában. Sőt, ha a konyhában egyedül ettem, és akkor sem mondott semmit, bár e ritka volt. Filmekben látok ilyeneket, kissé csodálkozom is.