Az osztály legjobb tanulóiból később milyen emberek lettek, milyen élettörténettel?

Zsenik nálunk sem voltak. Az egyik jól tanuló osztálytársam orvos lett, egy másik ügyvéd.

Viszont a legrosszabb, minden évben éppen csak nem bukott meg, vállalkozó lett. Igen jól megy neki, jelen van több tőzsdén is a részvényeivel. Elég szépen él. Egy másik meg nem csak rossz tanuló volt, de sokan úgy gondolták, kötélen fogja végezni (1964-1974 közötti időszakról van szó). Nem lett belőle senki, de mintaférj és mintaapa igen. Megszelídült, megváltozott felnőttként.

Aki általánosban a nagyon okos gyereknek meg osztályelsőnek lett kikiáltva, elvégezte az egyetemet, de elhelyezkedni már nem tudott a diplomája szerint, mert nem tudja a tudást alkalmazni, tipikus magolós volt. Valahol dolgozgat, van családja, de hogy ő volt az osztály zsenije 8 éven át, ahhoz képest a közepesek is túlteljesítették.

Aki középiskolában volt osztályelső lány, ma fogorvos külföldön, a srác meg vállalkozó és mellé van egy egészséges életmóddal foglalkozó insta oldala, most épp Hawaiiról posztolgat, ott van a családjával.

Az egyetemi csoportban ketten voltunk nagyon jók, mindketten maradtunk a pályán, van családunk meg stabil, jól fizető állásunk.

3. vagyok

Még annyit, hogy tesómnak volt egy osztálytársa, minden tanár oda volt érte, hogy mennyire okos és intelligens, meg milyen sokra fogja vinni. 20 éves korában rávertek vmi balhét, amihez köze volt amúgy, de annyira mégse volt sok esze, hogy kijöjjön belőle úgy, mint a bűntársai, felfüggesztettel, ült börtönben vagy 5 évet. Azóta eléggé le van csúszva.

Pár alapot ne felejts el:

Pl a háttérben meghúzódó szülői nyomás és kontroll.

Általános suli kitűnő tanulói kifejezetten még anyuci apuci kezei alatt vannak.

Mindez pedig kicsúszik a tizenéves korban és ezen tanulók többsége lecsúszik.

A kivételek, mint pl tesóm... Őt az anyukája brutális szinten manipulálta érzelmekkel, tettekkel stb. Olyan szinten magához dédelgette, hogy nem igazán van önálló akarata és napi szinten helyzetjelentés van telefonon reggel, délbe, este, holott már felnőtt ember.

Ám karrierben ő se vitte sokra.

Az éltanulókra visszatérve:

Az általános suli kiváló tanulói kifejezetten átlagos életet élnek vagy átlagon alulit.

Középsulis éltanulók kb ugyan ez.

Ott egy kivétel van, aki tovább ment MOME-ra.

S jön a csavar: azon tanulók, akik adott dolgokban ösztönösen jobban teljesítettek, de a többi általuk nem kedvelt tantárgyakban nem voltak jók, mert nem érdekelték őket, azok sokkal magasabbra törtek.

A szülők adtak teret az egyéni képességeiknek, a többi tantárgyra csak annyit mondtak "görbüljön", azaz legyen minimum kettes. Kaptak támogatást lélekben is és az életben a szülőktől.

Meg volt a magamfajták, akiknél ugyanez volt a helyzet suliban, de pluszba bántottak és nyúztak a szülők, ergo nem éppen voltak segítség csak extra nyűg.

Mindezek ellenére imádom munkámat és anyagiak mellett bőven megengedhetem az extra kísérletezéseket, melyek költségesebbek, ám feltüzelnek, még inkább motiválnak.

Azt viszont nem tagadom, hogy a szülők által nem maradtak mély sebek. Nem véletlen nem tartom a kapcsolatot egyik felmenőmmel.

Sokat számít az, hogy a szülők mit, hogyan kezelnek a gyermek életében. No és meglátják-e a gyermekük lekét, személyiségét, amit fel is tudnak mérni pszichológiai nézetekből is.

Sokan akár a meg nem születendő gyermekükre egy saját maguk által elképzelt személyiséget húznak az utódjukra, mindezt úgy, hogy még ki se fejlődött a gyermek és személyisége, meg se mutatkoztak sajátos előnyei, képességei.

Ha pedig nem úgy működik a gyerek, ahogy eltervezték, akkor sok szülő a megértés és gondolkodás helyett bántja a "meghibásodott" gyereket, aki igyekszik kimászni a szülők általi elképzelt szerepből, keresve önmagát és saját útját.

Ha mindezt végig gomdoljátok az általam írt fent elhangzott példákra mindez igaz.

Mindennek van ok-okozata.

"felfüggesztettel, ült börtönben"

A felfüggesztettenek pont az a lényege, hogy nem kell bevonulni a kóterbe. Ennyit a hülye sztoridról. :D