Mi a véleményetek erről a versről?
Könyöröghetsz
Lelked nyomasztóan feszeng benned
Ó hogy nyugalomért könyöröghetsz
Mégis a kisgyermek zokog benned
Addig mosolyod valóságként tündökölhet
Csak könyörögsz és könyörögsz
Könyörögsz a boldogságért
Könyörögsz annak ki elvette
Párnára borulsz mely lelked támadja
De csak kerget e bús gondolat
Párnára borulsz mely könnyedet facsarja
E gondolat csak kerget a pokolba
Az emlékek csak álmokként jelennek meg
Mégis e fájdalom magányként burkol be
E fájdalom mely pusztulásra kárhozott
De te csak menekülsz
Csak menekülsz és menekülsz
Menekülsz a zsivajba mely takarja
Menekülsz a hallgatásba mely kimarja
De bájos orcája köd mögé bújt
Ködbe bújt mely elvette tőled
Ködbe bújt mely rejti előled
Fátyolként teríti rád magányod
De te csak állod és várod
Csak állod és türelmesen várod
Nem tudom kinek kérhetném ki a véleményét ezért hozatok fordulok
Ez az első vers amit írtam
válasza:
válasza:Hosszú, kusza, értelmetlen.
És nem vers.
A vers nem attól lesz vers, hogy gyakran ütsz entert.
Kapcsolódó kérdések:
Egyedul vagy a világ ellen S már azt sem tudod mit kéne tenned Nézed ahogy karodból csepeg a vér Tán csak egy vágás és minden véget ér Vannak emberek kikre felnézel De magad sem tudod, nekik mit hihetsz el Azt mondják az élet szép Hagyjuk már, itt a cél: a...
Egy kerek éve, hogy felfigyeltem rád Rádnéztem és egyből mosolygott a szám. Szerelmes voltam az első perctől fogva, De nem láttam a képet, a keret tartott fogva. Szemed úgy csillogott, akár az enyém, Gyönyörű érzés, mint éhesnek a kenyér. Hónapokon át azt...
Bevallom,hogy mostmár nem bírom, Valamit azthiszem el kell mondanom. Ha látlak alig bírom ki,hogy ne menjek oda, Remélem,nem veszítelek el soha! Mert az élet olykor,talán kibírhatatlan, Mégis van valami szép minden napban. Van amikor épp te vagy az a...
Egy messzi- messzi bolygóról indult az egekbe Felmászott a magasabbnál magasabb hegyekre Vándorolt a síkságokon a tűző napon Didergett a jégtáblákon és hófehér havon. Szétnézett a magaslatból és látott sok csodát De az égbe akart jutni hát indult még...
Fekete szemek Sötét van, remegek. A távolban sejlenek A végtelen hegyek. Indulnak az emberek, Én is velük megyek. S csak fénylenek a fekete szemek… Szurdokokba hágunk Naplementét várunk Holdfelkeltét látunk S újra útnak vágunk…...
Szétdobált könyvek az asztalon, Párnák a földön, csekkek szétszórva. Egy sietségben levert takaró, Egy földre ejtett óra. Egy pulóver, melyet ő hagyott itt, S az ágynemű, mi illatát beszívta, És az égve felejtett kapcsoló Sem szól másról, egyedül...
Minden jog fenntartva © 2026, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!