Nem érzitek miközben itt olvasgattok, vagy csak simán a baráti körötökben, hogy az emberek minden "problémája" milyen jelentéktelen?

Ez csak egy sima kérdezgetős oldal.

Nem az a célja, hogy életfontosságú problémákat vitassanak meg az emberek.

Csak szimplán tanácsokat, tapasztalatokat, észrevételeket kérnek másoktól.

És nem utolsó sorban ha valaki a gondját baját kiírhatja magából és arra pozitív válaszok jönnek, az az ember lelkét megnyugtatja. Ezért vannak a panaszkodós hozzászólások. Egyes témakörökben én is szeretek panaszkodni, mert a hozzászólások nyomán látom hogy nem vagyok egyedül a problémával, és az megnyugtat.

Nekem csak az nem tetszik, amikor valaki úgy ad tanácsot, hogy abszolút nem ért a dologhoz, vagy olyan kérdést tesz fel, ami sima lustaságból született.

Pont úgy érzem mint a kérdező. Körülöttem mindenki problémázik, én meg csak nézek, hogy ja, már ez is probléma? De kábé mindenen, apróságokon is, azt pláne nem értem...

Mondok egy példát, anyám úgy ki tud akadni azon hogy ha szemetet lát valahol a földön, vagy macskaszőrt, hogy utána beszélni sem lehet vele.. Nem azt mondom, engem is zavar, de most akkor mi van, felszedem, kidobom, az élet megy tovább, de semmiféle érzelmi reakciót nem tudnak bennem kiváltani az ilyen dolgok...

A nagyobb problémákon sem nyavalyogni meg dühöngeni kéne, hanem leülni pár percre, átgondolni mi lenne a megoldás, aztán megoldani.

Sajnos az (általam ismert) emberek ~99,9%-a ehhez túl agresszív, ha valami történik, azon már rögtön ki kell akadni, aztán ráfogják a stresszre.

Hát nem tudom, szerintem nekem is lenne ilyen alapom okom stresszelni, több mint 100 tételt kell megtanulnom kevesebb mint egy hónap alatt, és egyéb dolgaim is vannak ezen kívül, mégsem kapok idegbajt óránként..

De ez van, az emberek agresszívak, muszáj mindenhez valami érzelmet csatolni (és általában valami negatívat mert miért ne). Szóval én sem tudok azonosulni velük, egyszerűen mert nem is értem.

Bocs ha hosszút írtam. :)