Érezted, már ugy, vagy inkább: Féltél már attól hogy az élet rövid?

Igen, és egyszerűen nem tudok megbékélni vele. Olyan tisztán emlékszem a huszas évem eleire mintha csak tegnap lett volna , vagy ma reggel. És már 28 vagyok. Még csak most keltem fel, de már fél 11 van. Hihetetlen, hogy hogy száguldanak a hetek, a napok, a percek. Most szilvesztereztünk és már mindjárt március van. Hihetetlen....Egyre nehezebben tudom elfogadni..., hogy lehet , hogy az életemnek már csak a fele van meg, vagy még annyi sem...

Nem nagyon. Ha jól érzem magam az élet gyorsan pörög és ezt megtanultam elfogadni. Ha valami unalmas, valami kis izgalmat viszek bele. Próbálom úgy kialakítani a környezetet, hogy jól érezzem magam. Így kevésbé figyelek a rohanó világra, csak élvezem a napokat.

Nekem gyerekkoromban nagyon lassan telt az idő, azt gondoltam, soha nem leszek felnőtt, és nagyon vártam már, hogy az legyek. Mióta viszont nagykorú lettem, nem értem ,hogy telhetnek ilyen gyorsan az évek. Én bizony már 36 vagyok, ilyenkor arra gondolok, hogy egy csomó ember öregebb nálam, aki engem viszont fiatalnak lát.Bizony, rövid az élet, nem érdemes ezen keseregni, élni kell!

Nem, nem félek az elmúlástól.

Néha rámtör egy borzasztó érzés...Elkezdek gondolkodni azon,h.egyszer az én életemnek is vége lesz, és Föld nélkülem forog majd tovább. Ilyenkor úgy elmélyedek ezekben a gondolatokban, h. nagyon elkezdek félni, nem tudok elaludni. De ezek sajna nem tőlünk függő dolgok! Legutóbb az volt az érdekes,h. amikor férjhez mentem, akkor lett borzasztó halálfélelmem. Olyan boldogság tört rám,h. hetekig rettegtem,h. nem élhetünk ebben a csodában örökké, csak amíg ez a rövidke élet tart. Értitek mire gondolok? Boldog voltam/vagyok de féltem. Általában próbálom az élet napos oldalát nézni:), és boldogan élni a napjaimat, de néha rámtörnek ezek a hülye gondolatok, ami talán mindenki fejében megfordul néha... Remélem nem hoztam rátok a frászt.:) És 17évesen előtted még tényleg nagyon sok minden áll. Ne törődj semmivel, csak minden napot úgy élj meg,h. öröm legyen rá visszagondolni!

Igen félek attól,hogy az élet rövid.Főleg azóta amióta a gyerekeim megszülettek.A környezetemben mostanság sokan halnak meg fiatalon.54-56 évesek.Ha belegondolok a kissebbik gyerekem még csak 20 éves lesz amikor én 54.Ilyesztő számomra,hogy esetleg nem lehetek akkor már velük.

Édes kicsilány ,ha nap mint nap arra gondolsz,hogy rövid az élet és nem a pillantnak élsz akkor tényleg elrobog melletted.Élvezd a jelent ,annyi minden szép és jó vár még rád,ha a jelenben élsz és nem rágódsz a multon és a jövőn igazán boldog ember lehetsz.Picit ismerkedj meg a reinkarnációval és ha tiéd a tudás többé nem félsz attól,hogy az élet rövid.

Attól talán nem is annyira,hogy rövid,inkább az öregedéstől.Hogy meg fogok ráncosodni,szellemileg leépülök,megromlik az egészségem,és egy idő után már nem tehetem meg mindazt,amit most igen.Semmire se leszek már jó.