Haltál meg már álmodban, milyen volt?

Nekem is az volt! És ez olyan fura, de hatalmas élmény volt. Pedig nem vagyok egy öngyilkos hajlamú, tényleg. Arra nem emlékszem pontosan, hogy hogy haltam meg. Valami olyasmi rémlik, hogy elszabadult a tigrisünk - mert volt egy ilyen háziasított változat bezárva valahova -, és el akartuk kapni. Addig-addig kergettük, míg engem sarokba szorított. Éreztem, hogy félek és nincs kiút, de a halálomra nem.

A következő emlékem, hogy a túlvilágon vagyok. Ez úgy nézett ki, mint egy tengerparti város, látni lehetett a vizet, ragyogóan sütött a nap, és egy díszkövekkel kirakott parkban voltam. Éppen egy padon olvasgattam valamit. Emlékszem, hogy mindenki nyugodt, boldog volt, senki sem sietett sehova. Néhányan még oda is jöttek hozzám beszélgetni. Kicsit olyan érzés volt, mintha igazából senkinek semmi dolga nem lenne, csak úgy elvoltak ott az emberek maguknak. :) Aztán valaki szólt, hogy "feladatom van" és visszatértem.

Egyébként elég sokáig nem is tudtam, hogy az a túlvilág. Csak nagy nehezen akart leesni. Elkezdtem a képek egyes részei helyett mindenféle karaktereket látni, és csak akkor gondoltam, hogy valami nem stimmel.

ez azt jelzi, hogy neked, a legszebb hely az a tengerpart meg stb.. amit leírtál mert az emberek a legszebbnek képzelik el a mennyországot. :D ennyit megtudhattál legalább magadról, nekem olyan volt, hogy bele estem a Tiszába és megfulladtam pedig tudtam úszni.. de mielőtt elmerültem volna egyből felriadtam.

komolyabbra fordítva a szót azt is hallottam, hogy aki álmába meghal az igazából is halt már meg, mondjuk megfulladt v stb.. ezekről mit tudtok?

Igen, már haltam. De pontosan már nem tudom, hogyan, mert rég volt.

Egyszer úgy haltam meg, hogy leszúrtak. És ahogy elfolyt a vérem, úgy hagyott el az erőm is.

De álltalában minden álombeli halálomat úgy éltem át, hogy éreztem, ahogy elhagy az erő. Mintha fokozatosan egyre fáradtabb és fáradtabb lennék, aztán annyi.

De nekem sem volt rossz érzés. Sőt. Kellemes.

52%-os, kösz, még sosem gondolkoztam el rajta, hogy milyen a kedvenc helyem. Nem biztos, hogy egy tengerparti város jutna először eszembe, de tény, hogy szeretek parkokban ücsörögni. Az is lehet amúgy, hogy akkoriban láttam valami hasonlót filmben.

Az biztos, hogy még sosem haltam meg, komolyabb gonddal még nem voltam kórházban.