Mit tudtok a Nap-ról?

A Nap nem bolygó hanem a bolygónkhoz legközelebb levő csillag - távolsága átlagosan 149,6 millió km, kb. 8 fényperc. Átmérője 1 393 960 km, a Föld átmérőjének 109-szerese - innen adódik a 110 mm-es napkorong az általunk használt észlelőlapon. G színképosz-tályú, fősorozati sárga törpe csillag. Életkora kb. 5 milliárd év. A Naprendszer töme-gének 99,86%-át teszi ki. Mivel igen közel van hozzánk, a róla szerzett információkból következtethetünk a más csillagokban lezajló folyamatokra is, így a Nap kutatása egyben a csillagvilág megismerését is elősegíti. Sziderikus forgási periódusa 25,38 nap, a Földről nézve 27,27 nap. A Nap lényegében egy plazmagömb, így nem merev testként forog, hanem differenciáltan, vagyis az egyenlítőjén a leggyorsabb a forgás. A pólusok közelében jóval tovább tart egy fordulat, hossza kb. 60 nap a Doppler-mérések szerint.

A napegyenlítő 7°15'-cel hajlik a földpálya síkjához, ennek észlelhető következménye, hogy a Nap egyenlítőre vetített középpontja "bólogat". Ez az évkönyvekben megadott B0 érték. Ha értéke negatív, akkor a déli pólusra látunk rá (legjobban március elején), ha pozitív, akkor az északi pólust látjuk jobban (maximálisan szeptember elején). A Föld tengelye - így az észlelő geocentrikus É-D iránya is - 23°5-kal tér el az ekliptika tengelyétől, így ebből és a B0 pillanatnyi állásából számítható vissza a P0, a heliocentrikus É-D irány, vagyis a Nap forgástengelye.

Napunknak mágneses tere is van, mely nyugodt felszínen mintegy 1 gauss (0,0001 tesla) erősségű. A tér szerkezete és mechanizmusa még vitatott, mindenesetre ennek tulajdonítható a különféle jelenségek kialakulása, pl. a napfoltoké. Ezek gyakorisága átlag 11,1 évenként a legnagyobb (ezt nevezzük napfoltmaximumnak). A mágneses ciklus hossza ennek duplája, 22,2 év. Minden aktív területnek van egy vezető és egy követő mágneses pólusa, melyek polarizáltsága változik.

Minimum után az új ciklus foltjainak előfordulási helye a ą30°-40° közötti heliografikus szélességeken van. Maximum idején szinte mindenhol lehetnek foltok ą30c között; a minimum felé közeledve a szélességek egyre csökkennek ą5c közelébe. Ha egy csoport tengelye keletkezésekor szöget zár be a Nap egyenlítőjével, megfigyelhető, amint a differenciális rotáció igyekszik a csoport tengelyét a forgási egyenlítővel párhuzamosra "állítani".

A Nap felszíni hőmérséklete nyugodt felületen 6050 °C. A fotoszféra fölött elhelyezkedő fényesebb fáklyafelhők ennél sokkal melegebbek, a foltok viszont kb. 1500 fokkal hidegebbek. Színük vörös, csak a nagy kontrasztkülönbség miatt tűnnek feketének. A legsötétebb, egyben leghűvösebb rész a mag vagy umbra. A különböző, világosabb szürke árnyalatú részek neve félárnyék vagy penumbra. Ez minden esetben szálas szerkezetű, a szálak iránya radiális vagy egy másik umbra felé mutat. Létrehozója szintén a mágneses tér, itt látóirányunkra merőlegesen haladnak az erővonalak és anyagáramlás. Ezzel szemben az umbra látóirányunkkal párhuzamos erővonalakat tartalmaz, szerkezete szemcsés. A szálszerkezet megpillantását a légköri nyugodtság és a távcső felbontóképessége határozza meg. A penumbra körüli rész is rendszerint világosabb a fotoszféránál kb. 0,5 penumbrányi átmérőig. Ez a fáklyahaló. Ennek pereme is szálasságot mutat. Fáklyamezők folt nélküli területen is láthatók, a foltok kifejlődésének előhírnökei ill. utódai. Jellegzetes hullámhossz a kalcium vonal kb. 420 nm körül. Ilyen színben (kék) a napfelszín sárgás fénye eltompul, és a fáklyák kékebb színe fényes marad, így a napkorong közepén is könnyen észlelhetők.

A nyugodt felszínen is észrevehetünk apró, sötét pontokat, a granulákat. Láthatóságuk feltétele a tiszta, nyugodt légkör és a legalább 8 cm-es távcsőátmérő. A granuláció a felszínre felérő "hőbuborékok" közötti hidegebb pontok, ahol a lehűlt anyag lefelé áramlik. A felfelé áramló (fényes) cellák általában hatszögletűek, határvonaluk sötétebb, csúcsaiknál vannak a granulák. Ezek területi növekedése adja a pórusokat, melyekből folt is keletkezhet. Élettartamuk 8-10 perc. A fényes rizsszemeket fáklya-granulációnak nevezik. Ezek is alkothatnak nagyobb területen csoportokat, ezek a szupergranulációkként ismert képződmények, melyek már 5 cm-es távcsővel is észlelhetők.

További, vizuálisan még megfigyelhető jelenségek a flerek és a protuberanciák (filamentumok). A flerek többsége nagy foltaktivitásnál pattan ki egy szűk hullámhosszon a hidrogén Balmer * vonalának hullámhosszán, 656,3 nm-nél. Néhány perctől félóráig is eltarthat kb. foltméretű kifényesedésként, a folt fölött vagy mellett. Előfordul ilyen "robbanás" foltnélküli területen is, fáklyamezőben. A H* flerek 0,5 nm vagy keskenyebb sávszélességű szűrővel figyelhetők meg. Ekkor a hidrogén mágneses tér mentén zajló áramlása is megfigyelhető. A nyugodt mező olyan, mint egy halom fűcsomó felülről nézve, a mágneses erővonalak sötét ösvényekként kanyarognak köztük; a foltoknak csak az umbrája látható. A filamentumok széles, hosszú, sötét ösvények. Anyaguk hidegebb a felszínnél, ezért sötétebbek. A Nap peremére érve a felszínből kimagasodó hurkokként, protuberanciákként látjuk őket. Csak H* fényben figyelhetők meg, a vakító napkorongot letakarva tűnnek elő a sötét égi háttér előtt.

A flereknek van még egy nagy energiájú fajtája, a fehér fler. Ez azt jelenti, hogy a H*-ban induló kitörés energiacsúcsa olyan magas, hogy a spektrum teljes szélességében gerjesztődnek az atomok. Időtartama pár perc, látható területe 1-2 ezer km. A fehér flerek a fotoszféránál lényegesen fényesebbek. Igen erős a gamma, röntgen és nagy energiájú részecskék kibocsátása. Sebességüktől függően 8 perc-1 nap alatt érik el a Földet, mágneses háborgást, sarki fényt, rádiózavarokat okoznak.

Központi égitest

Naprendszerünk központi égitestje,ez a csillag, amely körül a bolygók keringenek. Sugárzása teszil lehetővé a Naprendszerben az életet. Közepes távolsága a Földtől 149,6 millió km. A Nap akárcsak a Föld, forog a tengelye körül, azonban mivel nem szilárd test különböző szélességeken a szögsebessége más és más. A Nap mint a többi átlagos csillag stabil gázgömb, melyet a tömegvonzás tart össze. A Nap tömege kb. 750-szer nagyobb, mint a gravitációs térben mozgó valamennyi égitest és más bolygók össztömege. A Nap anyagában, amely alapvetően hidrogénbl áll,magas hőmérsékleten lejátszodó magreakciók során keletkező energia jelenti a bolygók legfontosabb energia forrását. A Nap fényét is ez biztosítja. A sajt tengelye körüli forgást kb. 26 nap alatt végez.

Amikor a Napot a Hold eltakarja és a Földfelület egy része a Hold árnyékkúpjába kerül ez a jelenség a Napfogyatkozás. Van teljes és részleges Napfogyatkozás. Teljes mikor az egész Nap kerül lefedés alá, a részleges mikor csak egy része kerül lefedés alá. A Nap, a hozzánk legközelebb levő csillag, alig különbözik a többi csillagtól, amely éjjel az égbolton ragyog.

Én azt tudom a Napról, hogy ha nem lenne, akkor most én se, senki sem élne itt... Ezt tudom és ennyi nekem elég. Pedig gyerekkoromban sokat olvastam csillagászatot, de ma már csak az a lényeg nekem, hogy reggel hálás vagyok vagy felkél, este hálás vagyok hogy lenyugszik...

Tehát mondhatni hálás vagyok :) Mint ahogy a bolygónknak is. Ha bármi szépet átéltél valaha, akkor te is hálás kell hogy legyél. Nap nélkül nem sikerült volna :)