Most kezdtem el könyvet írni, milyen véleményetek van az első pár bekezdéséről? Ha rossz, akkor még most akarok befejezni.

Minden egyes ütés mérhetetlen fájdalommal volt egyenlő. A Jay minden tőle telhetőt megtett, de a három gorillaalkatú férfi legyőzéséhez ez vajmi kevés volt. Még ki tudta védeni a fejéhez közelítő öklöt, de a gyomorszáját már nem tudta megóvni. A kíntól összegörnyedve ereszkedett térdre. Egy térd közelített a fejéhez, s a fájdalmas találkozás után a fiú tehetetlenül esett hátra a homokba. Érezte, ahogy a vére kiserken, majd csendesen végigcsordul az arcán. Lehunyta a szemét, és próbált nem gondolni a valószínűtlen és abszurd fájdalomra, mely a lángoló testét egyre csak kínozta. A három férfi egy kicsit hátrált a fiútól, hogy előre engedhessenek egy embert, aki eddig csak távolabbról figyelte az eseményeket.

- Még most sem vagy hajlandó fizetni? – lehelte mézesmázos hangon a férfi. Kopasz fejét egy csuklya, testét egy csuha fedte, de ezek nem tudták eltakarni valódi kinézetét. Pár évvel ezelőtt még szép és ápolt fiú volt, mára egy forradásokkal és sebekkel teli, csont és bőr férfi lett belőle, akinek minden örömét a pénzében lelte.

A fiú felnyögött, de nem tudott válaszolni. Két gorilla a vállánál fogva felemelte, és a csuklyás férfi felé fordították. Jay vállcsontja szinte ropogott a vaskos kezek alatt, de ez a fájdalom semmi volt az egész testét égető ökölnyomokhoz képest, amelyek valószínűleg még pár hónapig látszódni fognak. Jaynek nem kellett kitapogatnia ahhoz a bordáit, hogy tudja, eltört kettő is. Egyre nehezebben vette a levegőt, maga is elámult azon, mennyi ideig képes még a tudatánál maradni. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne csak zuhanni a homályos sötétségbe, a feketeségbe, ahol már semmi sem fáj, ahol már semmi sem számít!

- Kérdeztem, te nyomorult! – kiáltotta a csuklyás alak, pillanatok alatt átválta az előbbi hangneméből. Keménytalpú csizmájával Jay hasába rúgott, akit bár nem ért váratlanul a mozdulat, esélye sem volt védekezni. Nem tudott szabadon hátradőlni, és elterülni a szemcsés homokban, a két férfi még mindig a csuhás elé tartották.

- Nem válaszolsz? – kérdezte negédesen a csuklyás, majd minden előzetes jel nélkül meglendítette az öklét. A keze egyre közeledett Jay arccsontjához. Az ezüstösen csillogó hold fényében még felragyogott a férfi egyik ujján lévő éles pecsétgyűrű, majd egy pillanattal később ez az apró ékszer mély sebet ejtett Jay arcán.

- Jegyezd meg, te szánalmas bolond… - szólalt meg olyan természetes hangon, ahogy az időjárásról szoktak beszélgetni az emberek. – A kezem bármeddig elér. Ha nem tudod pénzzel visszafizetni a kölcsönt, amit még a bátyád kért tőlem, akkor a véreddel fogod.

Intett a szolgáinak, hogy eresszék el a fiút. Jay hang nélkül terült el a homokban. Már azt sem érezte, amikor a három férfi, mielőtt követték volna a vezetőjüket, búcsúajándékként belerúgtak egyet. Réveteg tekintettel meredt az égre, miközben magában azért fohászkodott, legyen már vége, ne szenvedjen többé!