Volt már valamilyen baleseted?

Volt pár... :D

3 évesen történt:

Volt egy óvodai csoporttársam, akivel nagyon jól megvoltunk és mivel egy utcában is laktunk, gyakran átjártunk egymáshoz, az Anyáink meg jól elbeszélgettek, barátnők voltak. Egy este megint Náluk voltunk, állandóan vihogtunk, meg rosszalkodtunk, mindig csatateret csináltunk a szobákból. Na, de a lényeg, hogy a szóban forgó estén jól megszívtam. :S Nem tudom, hogy mi a neve ennek a játéknak, a lényeg az, hogy egymás kezét kell fogni, de keresztezve és úgy kell pörögni, ugrálva. Miközben vihogva szórakoztunk, a kishaver elengedte a kezeimet véletlenül, én a lendülettől elszálltam és az ágy sarkának csapódtam, fejjel. Hátul kapta el a fejemet, kicsivel a kisagy fölött. Mákom volt. :P Nem emlékszem minden részletre, Anyu mesélte el, de ami nekem is megvan, az az, hogy hatalmasat koppant a fejem, majd belém szorult a levegő, annyira megijedtem. A kishaver elkezdett ordítani, ahogy a csövön kifért, közben már jöttek be Anyuék és akkor már én is felocsúdtam a sokkból, kánonban ment a bömbölés. :D A többire nem emlékszem, csak arra még, hogy mondom Anyunak, hogy fáj a fejem és már kezdtem nagyon álmos lenni, Anyu mondogatta, hogy "nézz rám, nem szabad elaludnod!" Folyamatosan próbált ébren tartani. Végül a Heim Pálban kötöttünk ki, összeraktak - azt már egy nyikkanás nélkül tűrtem - és aztán egy darabig nagyon kellett vigyázni a fejemre.

4 évesen szintén a fejem bánta - talán ezért vagyok ilyen ütődött? XD Na szóval... Nyár volt, kint bringáztam a ház előtt. A kerítésünk előtt tekeregtem, oda-vissza. Volt ott egy lámpaoszlop is és kipróbáltam, hogy meg tudom-e tartani magam, ha nekitámaszkodom. Sikerült, de nem néztem meg, hogy hol álltam meg - a jobb oldalon a talajban volt egy hatalmas mélyedés, mert földes járda volt. Szóval mikor le akartam tenni a lábam, beleléptem a lyukba, emiatt megbillentem és dőltem a vasbeton kerítés felé... Odanéztem, úgyhogy mire becsapódtam, a homlokom volt ott pont és betört a fejem. Talán jobb is, hogy elfordultam és nem a halántékomat kapta el, akkor már nem írkálnék. :P Ez után is egy darabig gyógyultam. :D

Kb. 8 éves lehettem:

Nyár volt, kint voltunk a Tesómmal az udvaron és medencéztünk. Vagyis csak én, a Tesóm meg odaosont mögém és nyakon öntött vízzel. Na, kiszálltam és én is kerestem valamit, amivel merhetek vizet és visszaadhatom a löttyintést. Nála műanyag vödör volt, én meg találtam egy üveget, amiben korábban instant kávé volt, de megkaptuk játszani. (az eset után soha nem adtak üveget. :D) Szóval nálam volt az üveg és telemertem vízzel. A Húgom elkezdett előlem futni, vihogva, meg én is röhögtem. Megbotlottam a betonon - volt egy "út" csinálva beton lapokból a kertben - és pofára estem, bele az eltörő üvegbe. A legjobb helyen vágott el, a csuklómat. :P Horrorfilmbe illett a helyszín, utálom a vért, majdnem rosszul lettem :D, Anyu nem győzte a törölközőt szorítani a kezemre, aztán jött a mentő, elvittek, összevarrták a sérülést, majd egy ideig gyógyultam. Ma már nem látszik szinte semmi, csak egy nagyon halvány csík, ha közelről nézi az ember, ügyesek voltak a dokik.

Ez kb. 11 évesen történt:

Anyák napjára akartunk egy-két baráttal hazavinni az Anyáinknak virágot. De még akkor vidéken laktunk és ugye ott kerítés is van a ház előtt. Haver kijött, én következtem. Már a kerítés tetején jártam, át akartam lépni, de a mamika kinézett az ablakon, amit én nem láttam, de a haver igen és felkiáltott, hogy "meglátott!", majd a lábaimnál fogva megrántott, hogy másszak le. Ahogy lerántott, beleállt a combomba a kerítésnek a csúcsa. :S Felnyársalt. Na jó, nem durván, mert le tudtam jönni, de belém állt. Szóval virág nélkül tértünk haza, én meg vérző combbal. :D De magától összeforrt, szóval nem lett semmi gond belőle.

16 évesen:

Elmentünk bringázni a Barátnőmmel. Én mentem elöl, mert én tudtam az utat, ahová menni akartunk. Fás helyen voltunk, de volt kis ösvény is és ott mentünk. Beszélgettünk, jól elvoltunk. Egyszer éreztem, hogy súrolja valami a hátsó kereket. Reflexből néztem hátra csak, mert amúgy tele volt fával ott minden, normál helyzetben nem nézeget hátra az ember ilyen helyen. A Barátnőm véletlen nekiment a hátsó kerekemnek és akkor kaptam hátra a fejem. Egyetlen pillanat volt, már fordultam is vissza, de addigra lekormányoztam az ösvényről és egy fa felé gurultam. Fékeztem, de nem volt elég a lassulás, már belementem a fába. Az ütközéskor előrebillentem az ülésről, de állva maradtam, a visszacsapódó - fém - pedál pedig beleállt a lábamba. Csontig. Nem volt semmi! Balesetin összeraktak. Eltartott jó darabig a gyógyulás. :P