A tizenévesek igazságtalansága egy átlagtól eltérő, szintén tizenéves lány szemszögéből. Tudom, ez vagy az ezredik ilyen kérdés, de "kiönthetem ide a lelkem"?

Sziasztok.

Az a helyzet, hogy nem becsül meg a környezetem (legalább is nekem így tűnt fel).

Ez például abban nyilvánul meg, hogy több versenyt is nyertem már (országos rajzversenyeken, igaz, nem lettem első, de "dobogós" helyezést értem el), és a környezetemben a szüleimen és egy-két tanáromon kívül azt is alig mondták nekem, hogy: "Gratulálok!" (nem, NEM várok különösebb nyalakodást, ha valaki még ezzel jönne).

Csak egy pár felnőtt, velem egyidősek egyáltalán nem.

Ha egy semmihez nem értő, buta libán alig van valami, és úgy ácsorog egy tükör előtt, kezében a telefonjával, azt agyon dicsérik a barátai (hozzátenném, nekem egy sincs!).

Pedig az ilyenek többsége még helyesen írni sem tud!(Vagy nem akar?) Borzalmas olvasni az írásaikat.

Szinte mindegyik ilyen leányzó bukdácsol évről-évre. (Na jó, én sem vagyok kitűnő (3-as - 4-es tanuló vagyok, év végén még egy kettesem is volt). Na, de bukni?!)

Ráadásul nem is felső tagozatosokról, hanem gimnazistákról beszélek (én is az vagyok, a 17 évemmel és ők is hasonló korúak)!

Ne értsetek félre, az egyetlen dolog, amit irigylek tőlük, az az, hogy a velük (velem) egykorúak észreveszik őket és -ahogy látom- szeretik is, foglalkoznak velük.

Holott én tisztességesen nyertem mindenhol, ahol eddig nyertem! És mintha nem venné komolyan a sikereimet a környezetem nagy része... mintha olyan egyszerű lenne nyerni.

(Egyébként nagyon zárkózott, vagyok, e mellé még eléggé különc is.)

Miért van ez így???

Köszönöm, hogy végigolvastátok!

(És az legyen lényegtelen, hogy hogy hívnak, ki vagyok és hol lakom, rendben? Nem hiába (a névtelenség miatt) írtam erre az oldalra.

A találgatást, a beszólogatást és a személyeskedést tehát legyetek szívesek mellőzni, előre is köszönöm!)