A legjobb barátnőm hihetetlenül sértődős egy ideje, mit kezdjek vele? És mit tegyek, hogy megfogadja a jótanácsokat anélkül, hogy megsértődne?

Nagyon szeretem a legjobb barátnőmet, évek óta lbf-ek vagyunk, de mióta főiskolára jár, állandóan veszekszünk. Elhiszem, hogy az nehezebb mint a gimi, és hogy sokkal többet kell tanulnia, de ez nem ok arra, hogy rajtam vezesse le a dühét!

Mindig sokmindenben kikéri a véleményemet, főleg a pasijával kapcsolatban, és gyakran sírva kéri, hogy segítsek neki, mert nem érti a pasija viselkedését, és nem tud rá mit reagálni. Hiába adok neki ésszerű tanácsokat, SOHA nem fogadja meg! Mindig meghallgatom és segítek neki, ahogy tudok, és örülök, hogy megbízik bennem, de lassan az idegeimre megy a folytonos hisztijeivel, és sértődési rohamaival.

Mindig kioktat engem, hogy tájékozatlan, meg tudatlan vagyok, én meg még ki sem szoktam akadni ezen, mert egyszerűen minden veszekedésnek az a vége, hogy én könyörgök neki, hogy legyünk jóba, amikor ő sérteget engem! Mindennek tetejébe még féltékeny is, ha más barátaimmal lógok helyette, annak ellenére, hogy vele találkozok az összes közül a leggyakrabban. Ráadásul állandóan azt mondja, hogy ő az "igazit" keresi, és nem érti, hogy miért bunkók vele a fiúk, én meg évekig nem szóltam neki, mert TUDTAM, hogy meg fog sértődni, ha megmondom neki, amit tegnap mondtam: hogy ha nem buliban ismerkedne miniszoknyában, és nem mutogatná közben a nagy melleit, akkor valószínűleg nem a külseje miatt szólítanák le a pasik. (Mellesleg nagyon szép lány. Azért mindenkire irigykedik.) Persze ezt nem így, hanem sokkal de SOKKAL finomabban mondtam meg neki, de nem használt, mert ő így is besértődött, és azzal érvelt, hogy neki egy egy éves kapcsolata származik egy buliban való ismerkedésből. Persze arra valahogy nem emlékezett, hogy a pasi megcsalta, és azért szakítottak. Azt is hiába mondtam neki mindig, hogy ne adja magát oda rögtön a az 1. hónapban, de mintha a falhoz beszélnék, persze az a pasi is csak kihasználta. Hogyan segítsek neki, ha nem fogadja meg a tanácsaimat? Nem akarom, hogy megszűnjön a barátságunk, de őszintén szólva, kezdek kijönni lassan a sodromból. Nem is tudja, milyen jó élete van, neki nem váltak el a szülei, meglehetősen gazdagok, saját lakása van Pesten, és mégis folyamatosan azt hallgatom, hogy ő meg akar halni, mert a pasi nem jött fel skypera a megbeszélt időpontban, és nem szólt, hogy késik. Egyébként ő ugyanezt csinálja velem. Megbeszéljük, hogy pl 4kor átjön, és még csak nem is szól, hogy késik, és 6óra tályban megérkezik!

Próbáltam már neki elmondani, hogy én hogy érzem magamat, de mindig veszekedés lett a vége, és az, hogy könyörögtem neki, hogy ne szakítsuk meg a barátságunkat. De elegem van, hogy mindig én vagyok az, aki higgadtan, nyugodtan beszél vele, amikor ő hisztizik hülyeségek miatt, és én könyörgök neki, ő meg csak annyit mond mindig, hogy ő nem tudja már mit gondoljon a barátságunkról. Bevallom, mostmár én sem tudom. Legszívesebben megmondanám neki, hogy elegem van az elkényeztetett viselkedéséből, és hogy fel is út, le is út, de nem bírom rávenni magamat, mert túlságosan megszerettem a barátságaink évei alatt.

De szeretném, ha végre fordulna a kocka, és ő könyörögne az én bocsánatomért végre. Én is szeretnék egyszer kiakadni, és elküldeni őt a fenébe, és szeretném, ha bocsánatot képrne ő is 1x a viselkedéséért, főleg ha ő a hibás.

Most nem azért, de az én családomnak közel sincs annyi pénze mint nekik, a szüleim 96-ban elváltak, az anyukám depressziós, és külföldön él, azaz félévente 1x látom, kiskoromban faválfával vert, az apám miatt 3 éve egy olyan nővel kell együtt élnem, aki utál engem csak azért mert itthon lakok, és az apám jobban szeret engem mint őt, de azért nem dobja ki, mert a nőnek "nincs hová mennie". Én mégsem panaszkodom a legjobb barátnőmnek folyamatosan, hogy meg akarok halni, mert szar az életem, meg nem hisztizek folyamatosan, és nem sértődök meg, ha tanácsot adnak nekem, mert nem gondolom, hogy hülyének néznek, ha segíteni akarnak. És ezek tudatában még ő panaszkodik, amikor nekem azt se tudja apám még, hogy tudja e majd fizetni az egyetemet.(gimis végzős vagyok)

Szóval valaki legyen szíves segíteni, mert én már komolyan nem tudok mit kezdeni a legjobb barátnőmmel. Mit mondjak, neki, hogy végre megértse, hogy csak segíteni próbálok, és hogy lehetne sokkal szarabb az élete is? Miért nem tudja ő is a legjobbat kihozni az életéből, mint én?