Rajtam múlik? Ti hisztek ezekben, hogy "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa"? én már nem.

Bakker! Ne idegesíts fel teljesen!

Azt értem, hogy nincs erőd munka mellett tanulni. Én korrepetálni szoktam sokat, és elég sok energiát elvisz, mert kb. ebből élek, és a szüleim meg nem támogatnak.

Fogalmazásod és meglátásaid alapján igenis kellően okos lennél egy egyetem elvégzéséhez, viszont valami nagyon ferdén látod a dolgokat. Én fizikusnak tanulok, de jobb, ha nekem elhiszed: NEM OLVAS EL SENKI 100-200 OLDALT 2 ÓRA ALATT!! Korábban én is ebbe a hibába estem, mint te, és azért értem el rosszabb eredményeket, mert nem azt tanultam, amit számon kértek, hanem az egészet érteni akartam. Egy regényből tudod, mennyit olvasok el 2 óra alatt? maximum 60-at. És egy matek vagy fizika könyvből? kb. 10-et...nem vicc. Az igaz, hogy a Mensa szerint 130 fölötti az IQ-m, de ezt IQ-teszt nélkül is tudtam, hogy jó a felfogóképességem, még akkor is, ha 3-szor megbuktam Vektorszámításból. A másik pedig az, hogy a teljesítmény nem egyenlő a képességekkel. Én például jóval a képességeim alatt teljesítek, mert én szeretek pihenni...mindjárt leírom az okát.

Abban egyetértek, hogy egy nagy lutri, hogy hova és hogyan születünk. Én például szépnek és okosnak születtem (bár, a fogaim nagyon könnyen lyukadnak :( ), viszont az anyám paranoid skizofrén, az apám meg 12 éves koromig alkesz volt (amúgy orvos, és elég maximalista, és lenéz másokat), 10 éves koromtól meg szexuálisan zaklatott.

De még így is, hogy hova születsz, képességeid legjobbja szerint kell tudnod kikecmeregni a nehézségekből, és elérni, amit akarsz. Én nem bánom, ha csak 40 éves koromra sikerül elérnem az életem nagy céljait, mert tudom, hogy időt igényel ez a dolog. Mások 3 év alatt végzik el a fizika szakot, én meg 5 év alatt fogom, és nagyon jól láthatod, hogy nem a szépségem vagy az okosságom akadályozott meg, hanem az, hogy szeretetet nem sokat kaptam, tehát egyedül kell megtanulnom, hogy miért is vagyok szerethető. De ez még csak egy része. Igazad van, nagyon is érzem a hátrányomat másokhoz képest, de nem is várom el magamtól, hogy ugyanolyan jól teljesítsek, mint azok, akiket a szüleik támogatnak anyagilag, érzelmileg. Tudom, hogy most kétszeres terhet cipelek, de a végén sokkal többet fogok nyerni (személyiségbeli fejlődést...mivel erre rá vagyok kényszerítve, mások meg nem annyira). Szoktam irigykedni, hogy másoknak van hova hazamenni karácsonyozni, de amilyen ütemben tudok, már lassan kezdenek jó barátaim lenni, és lassan megtanulom a kapcsolataim kezelését, ezáltal egy frusztrációval kevesebb, és jobban tudok a tanulásra koncentrálni.

Jah, és nagyon sok hülye és csúnya embert láttam már, akik sokkal boldogabbak, mint én. Ha viszont lenne annyi intelligenciájuk, mint nekem, inkább sírnának, ha magukra néznének. Mert ugye, amit nem tudnak, az nem is fáj nekik. Emiatt is sokszor inkább megszállottan kutatom a megismerést, mert tudom, hogy csak úgy javíthatok az életemet irányító láthatatlan negatívumokon, ha felismerem őket és megértem.

Üdv.:

23/N

Két dolgot verj ki a fejedből:

1. Mindenki egynelő esélyekkel indul, csak a saját ügyességén múlik, hogy mennyire boldogul.

A fenét. Van akinek diplomások a szülei, és nyitott az útja, egy-két mellélépéssel se rontja el az életét. A másiknak meg az egyetlen olvasnivaló otthon a teszkósújság, a szülei egymást verik, a gyerek nem eszik, na ő már általános iskolában le fog maradni. Ha igyekszik, reméljük nem bűnöző lesz vagy munkanélküli. De hogy teljesen a hozzáállásukon múlna, hogy mire viszi ez a 2?

2. Másik tévhit, hogy ha ennyire meghatároz a születésünk, akkor tökmindegy, mit csinálunk. Úgyis meg van írva a sorsunk. Azért ennyire tehetetlenek nem vagyunk, és igenis számítanak az erőfeszítésink.

Sőt,nincs okos meg szép ember, és csúnya meg buta se. Vannak kiegyensúlyozott, boldogságtól sugárzó és frusztrált, megkeseredett emberek.

És akik megjátsszák. Arról kevesen beszélnek, hogy a sikerért milyen árat kell fizetni, és megéri-e.

Csak olyan célt érdemes választani, amiért nem kell valami fontosabbról lemondani.

A szervezőkészség, a koncentrációs képesség tanulható, fejleszthető.

Ha kitűztél egy célt, hajrá.