Milyen idézetet írjak osztályfőnökömnek ballagási fényképre?

Arany János: Útjaink százfelé válnak, de szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mának, és épít karunk egy szebb holnapot.

Ady Endre: Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsúzásig...

Márai Sándor: Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabad lelkű diák.

Hemingway: "Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz, Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, Mégis fájni fog, ha újra találkozunk." "Az iskola padjai közt ismertük meg egymást, Eltöltöttünk együtt sok-sok boldog órát. Most eljött a perc, búcsúzni kell, Szívünk bánattal búcsúzik el. Régi harcok, régi kopott könyvek, Derű, mosoly, néha fájó könnyek. Múlik minden, suhannak az évek, Búcsút intünk, múló diákévek.

Ballagás: Eljött az idő, amire régóta vártunk, amióta beléptünk az iskola ajtaján csak erre a percre vártunk, Számoltuk a hónapokat, a heteket, kínzó napokat,a hosszú órákat, a legvégsőbb rövid perceket. Eljött a pillanat, és szabadok vagyunk! De igazán senki sem boldog, talán egy kicsit visszahúz a szívünk. Lehet,hogy egymást már nem látjuk soha, de végig kísérnek azok az emlékek amit nekünk adott az iskola. Csak nézzük egymást, és nem tudunk szólni, Nem tudjuk elmondani, hogy jó volt veletek, Hogy nagyon fogtok hiányozni, Hogy jó lenne még egyszer, utoljára együtt visszaülni az üres osztályba csak egyetlen pillanatra.

Vagy egyszerűen nem mondjuk el, Hogy az emlékeket,a tanárokat,a barátokat, És egymást,soha nem feledjük el. De valahol azt mindenki érzi, Hogy az eltöltött hosszú éveket, A szívünkben fogjuk őrizni. Mégis fájdalmas az utolsó búcsú. Nehezen,de elválunk egymástól. Mindenki vidám,s egyben szomorú. Talán, még egyszer visszatérünk, De most hátat fordítva az iskolának, Teli reményekkel végleg elmegyünk!

Weöres Sándor: Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Gyorsan múltak el az évek, hátrahagytak sok emléket. Mennyi móka, kacagás, óra előtt izgulás. Ó, az a sok padkoptatás, korra reggel tanulás. Most már vége, nincs tovább, mi következik majd ezután? Tán visszasírjuk, majd a napot, amikor először átléptük a kaput? Szívünkben ez mind nagy helyet kapott, de mennünk kell, átadjuk a botot. Most búcsúzunk és ballagunk már, Isten véled, drága iskolánk!

valamelyik???