Mi apontos neve és eredete a kalapos fekete árny alaknak?

Ördög vagy Angyal?

Ablakon beszűrődik a Hold fény,

Hallok egy morajló hangot, s jön az ébredés.

Ajtóban csendben áll egy ijesztő árnyék,

Érzem végig engem néz.

Arcát nem látom,

Teljesen átlátszó.

Mint ha fején kalap lenne,

Hosszúkás a teste,

Mint ha rajta kabát lenne.

Árad a gonoszság belőle,

Sok fájdalommal és szomorúsággal tele.

Mint ha azt akarná menjek Vele,

Rettenetes érzés fogott el tőle.

Szemem egy pillanatra lehunytam,

Már nincs az ajtóban.

Ágyam mellé torpan,

S felém hajol lassan.

Szemeim lehunyom,

Takaróm fejemre húzom.

Mint ha bármitől is megvédene,

Azt akarom, hogy tűnjön el végre!

Testem félelemtől reszket,

Mozdulni sem lehet.

Még ha tudnék is, akkor sem merek,

Csak várom, hogy jöjjön már a reggel.

Elmondtam volna bárkinek,

De ki hinne egy pár éves gyereknek?

Szellemekben úgy sem hisznek a felnőttek,

Engem betegnek hinnének,

S csak egyet legyintenének.

Pedig van aki még látta,

Ő is ugyan ezt elmondja.

Van az életben csoda,

Miért nem hiszi el senki soha?!

Ha még egyszer látnám,

Szemem le nem hunynám.

Mint ha most is itt lenne,

Mint ha engem követne...

Már rég nem látom, mert felnőttem,

Ha látnám, vajon mi lenne?

Bántana vagy csak továbbra is nézne?

Ez csak egy magányos lélek?