Rosszul elsült poén. Felejtsem el? Vagy beszéljük meg?

Hétvégén osztálykirándulás volt. 2 legjobb barátnőmmel kitaláltuk, hogy megvicceljük a legjobb barátunkat, Marcit. (évek óta legjobb barátok vagyunk így négyen) Szóval a kis társaságunk egyetlen fiú tagját úgy akartuk megszívatni, hogy egyikünk szerelmet vall neki. Engem találtak legalkalmasabbnak a feladat végrehajtására, így én elhívtam Marcit, hogy beszéljünk kicsit, a 2 lány pedig hallgatózott (18 évesek vagyunk mind, de ezt a tényt most felejtsük el :D).

Bevallottam, hogy évek óta küszködöm az érzéseimmel stb stb... A színészkedés nagyon könnyen megy, éreztem, hogy most is jól alakítok. Túl jól...mert Marci erre bevallotta, hogy ő is érez valamit, nagyon is sokat...Ezzel nem is lenne baj, Marci kívül és belül is nagyon a helyén van. De sosem néztem "így" rá és nem is szeretnék. Évek óta barátnője van, akit imád és annyira aranyos az a kiscsaj, annyira hozzá való...

De...most nem tudom mi legyen...azt szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen volt...Nem hinném, hogy szakítanak. De akkor is mi négyen már tudjuk, mi a helyzet. És emiatt Marci talán inkább kerül majd minket. Mindenképpen megbeszéljük majd, már beszélhettünk volna róla eddig is, de félünk. Szerintetek lehet ez még olyan, mint volt? És hogy kezeljük ezt a tényt? Főleg én? (nem hinném, hogy többet tudtok, mint én vagy a barátaim, de csak tanácsokat és véleményt várok, köszi mindenkinek előre is)