Csak én gondolkodok így?

Nem tudom miért, de manapság (most nézzük a fiatalokat) a legtöbb fiatalnak ugyanolyan az életritmusa. Suli aztán gimi, egyetem (márha egyetem) aztán munka, család, élet aztán vége. Én nem így szeretném. Én nem így akarom, sokan azt mondják, ez hülyeség, nyilván köztetek is lesz olyan, de mindegy. Elvégzem a gimit, aztán szeretnék kalandokat, sok helyen járni, utazni, veszélyes helyzeteket, hegymászás, hajózás, bunji - jumping, állatok... egyszer élünk nem? Nem akarom hülyeségekre (pl.: diszkó, állásinterjúk, shoppingolás) pazarolni az időmet. Én egy kalandos életet szeretnék, egy férjjel és gyerekekkel, és sok-sok extrém dologgal. Én a természetet, a világot, az utazásokat akarom! 15/L... (mondjuk a különcségekkel mindig kitűnök, pl.: nem hallgatok olyan zenét mint a többiek, nincs telefonom, nem nagyon érdekelnek a női cuccok, feleslegesnek tartom, ha az embernek barátja/barátnője van, minek most úgyis szakítanak, nekem egy igazi szerelem kell, meg mindenki agyal, hogy jajj éretségi, jaj felvételi, jaj stb...) beszólásokat nem szeretnék látni, vagy ha mégis, nem veszem magamra