Miért jelentös szám a 69 a punkok és az igazi skinheadek (sharpok) körében?

1981. július 4. Fekete betűs nap a skinheadek számára. A média tele volt a skinheadekről szóló cikkekkel. "Skinheadek faji felkelést indítottak a békés, pakisztáni közösség ellen", "elszabadult a pokol", "faji háború"... A tévé, a rádió és az újságok ontották az ehhez hasonló híreket. Állításuk szerint skinheadek hatalmas csoportja érkezett július 4-én este gyalogosan és buszokkal a dél-londoni pakisztánok lakta negyedbe azzal a céllal, hogy egy faji felkelést indítsanak ellenük. Ami tény, hogy hatalmas harc bontakozott ki a skinheadek és a pakisztániak között, amit a rendőrök is alig tudtak megfékezni. Lerombolt , felgyújtott házak és kocsik, sebesültek és felfordulás. Egész Londont megrázta. De ez a sztori gondolom mindenkinek ismerős, vagy legalábbis hallott már a Southall-i botrányról. De vajon mi az igazság? Az Oi! zene kezdte kinőni Kelet-Londont és egyre több buli volt szerte a városban. Akkor este a Hamborough Tavern adott helyet a 4-skins és más Oi! bandák koncertjének. Rengetegen érkeztek (volna) a buliba. Faji provokációról szó sem volt. Egyszerűen jól akartak mulatni és nem gondolták volna, hogy bármi gond lesz, hiszen napokkal előtte már többször is felléptek olyan negyedekben, ahol színesbőrűek laktak. De a pakisztáni közösség közelről sem volt olyan békés, mint ahogy azt a média állította. Már a koncertre érkezőket sem nézték jó szemmel, többüket meg is támadták. Egy minibuszt is, amiben Lewisham-ből érkező skinheadek tartottak a buliba, köztük Garry Johnson is, a radikális Oi! költő. Miközben a skinheadek élvezték a koncertet a Hamborough Tavern-ben, a pakisztániak egy petróleum bombát dobtak be az ablakon (amit követett később több is). A zavargásokra kiérkező rendőrőknek kellett megvédenie a fiatal Oi! rajongókat a fékevszetett ázsiai tömegtől.

Természetesen később a kihallgatott pakisztániak azt vallották, hogy a skinheadek provokáció céljából rendezték éppen oda a koncertet, ők csak megvédték a környéküket tőlük. Ez csak azért érdekes, mert ha valóban provokálni mentek volna és valóban egy "faji felkelést" akartak szítani, akkor miért nem hagyták otthon a szinte még gyerek skinheadeket és a barátnőiket? És a legfontosabb: akkor miért volt köztük szép számmal fekete, ázsiai, görög, sőt PAKISZTÁNI skinhead? Szó sem volt semmi rasszista provokációról. Csak hát a média mindig vérszemet kap, ha szíthatja a feszültséget és ilyen nagyszerű sztorit kreálhat az egészből. Sok szám íródott a Southall-i botrány kapcsán (4-skins: One Low For Them; Blitz: Nation Of Fire; Violators: Summer Of '81)

Végső soron roszabb is kisülhetett volna a dologból. Amikor az incidens elkezdődött, a koncert még az elején tartott. Így még nem voltak túl sokan a helységben, ami pillanatok alatt (köszönhetően a petróleum bombáknak) porig égett. Ha többen vannak bent, akkor hatalmas tragédia történhetett volna. A zavargás kitörése után a rendőrség lezárta a környéket, így a skinheadek nagyobbik része nem juthatott el a helyszínre. Ami a dolog iróniája, hogy amikor a rádióban meghallották a tudósítást, a nyugat-londoni motoros bandák elindultak, hogy segítsenek régi ellenfeleiknek, a skinheadeknek, az ázsiaiakkal szemben. Szerencsére ők sem jutottak át a rendőrökön.

A média ekkor égette a skinheadekre a náci jelzőt, ezen keresztül pedig a köztudatba is rasszistaként vonultak be. Ezután kellett a skinheadeknek egy olyan dologgal szembenézniük, amihez soha, semilyen közük nem volt: a nácizmussal. Az agresszív, rasszitsa jelző nem csak megbotránkozást keltett az emberek között. Egy angol szélsőjobbos szervezet is felfigyelt a hírekre. A Youth National Front (Fiatal Nemzeti Front) nagy lehetőséget látott a skinheadekben és az Oi! zenében. Hamarosan Joseph Pearce, a szervezet vezetője, kijelentette, hogy az Oi! zene lesz a Nemzeti Front zenei fegyvere. Hamarosan az összes neonáci fiatal megtanulta, hogy ha levágatja a haját és bakancsot húz, akkor válik igazi nácivá. A koncerteken egyre nagyobb számban jelentek meg, ami teljesen lerombolta az eddig felépített Oi! mozgalmat. A fotósok természetesen most már ontották az újságoknak a koncerten karlengető fiatalok képeit, ezzel erősítve a köztudatban azt, hogy a skinhead=náci. Ezt az állapotot nem sokáig tűrték az Oi! rajongók és kipofozták a koncertekről a nácikat is és a fotóriportereket is, akik sieg-heil-re voltak éhesek. Mivel a létező Oi! zenekarok között nem találtak a "felsőbbrendű faj"-nak megfelelőt, ezért a nácik csináltak maguknak sajátot, akik az új náci mozgalom a Blood and Honour (Vér és Becsület) nevű szervezet körül csoportosultak. A Skrewdriver, aki az első punk együttesek egyike volt, elsőként állt a nácik sorába. Később ebből szép kis karriert csinált az USA-ban.