Csak én találom eztet furcsának? Hogyan segítsek nékik?

Én egy 70 éves nagymama vagyok. A leány unokáim mostan pubertáskorúak. Nagyon furcsák szegínyek, ha reájuk szólok nem is figyelnek, vagy visszabeszélnek nékem! Illetlen az összes, ráadásul ahogy kinéznek! Azt hittem, csak a szomszéd Bözsi nézhet ki ilyen rosszul, de tévedtem... a leányok közül, van aki festi a haját, mázolják a szép, fiatal arcukat meg körmüket! Ezen nagyon megbotránkoztam! Olyan fiatalok! 3 leány unokám van: 14, 17, 19 évesek! Jaj, arra nem is merek én már gondulni, hogy vajon akad-e gavallérjuk nékik! Ha akárcsak megérintik egy férfi kezét...Bűnbe fognak hamar esni az én drága unokáim! Istenem, hova fajult ez a világ! Édes Istenem, én próbálok nékik segíteni, hívom őket a templomba, misére! De nem gyünnek! Hogyan segíthetnék nékik?

Ezt az üzenetet a leányommal írattam bé ide, mert hát én aztán nem tudom haszálni ezt a modern dolgot, ő segít nékem ebben!