Mit tegyek? én már végképpen nem tudom

4éve vagyunk együtt a barátommal, de ez szerintem már csak megszokás, nagyon sokat veszekszünk,többször ütött már meg, meg elhordott mindennek, de mindig megbocsájtottam neki, tudom én is hibás vagyok,de azért semmi olyat nem tettem amiért ezt érdemeltem vna. már a nemiélet sem igazi vele, nem akarom csinálni egyszerűen elvagyok nélküle,és neki ez rossz és sokszor ezért is veszekszünk mert ő akarja én nem. de félek a szakitástól nem tudom miért, hogy megbánom vagy eszembe jut hogy ő más lánnyal lesz azt el se tudom képzelni,de viszont belépet egy féléve az életembe az unokatestvére. (nem közeli annyira) és vele beszélgetek sokat és úgy érzem beleszerettem, ő is szeret és szerelmes azt mondja, és hogy velem akar lenni, nem tud elfelejteni azt mondja és már több mint féléve udvarolgat...de a találkozásba nem mentem még bele! így míg megvan a barátom nem akarom! csak itt az a baj,h a szüleim észre vették h érzek a fiú iránt vmit, és ez nekik nem tetszik magyarán"tiltják" mert azt mondják ő se lenne különb mert a szülei is olyanok, és ő is bántana meg stb. de viszont ő mondta nekem hogy ő nem olyan mert látja mivan otthol és tudja milyen rossz ezért nemlesz olyan ő sose emelne kezet egy nőre azt mondja. Nem tudom mit csináljak vagy ki iránt mit érzek már. csak egyhelyben állok és nemtudom merre tovább... erre a fiúra sokat gondolok,álmodok vele,mosolygok ha vele beszélek,tetszik,és vele eltudnám képzelni a jövöm..de viszont a barátomhoz nem mernék hozzá menni,mivel tudom milyen és később csak rosszabb lesz lehet. sokszor igérte megváltozik,de nem tud,és sztem nem is fog soha.... vélemény? köszönöm