Segítség! Mit csináljak, hogy ballagáskor ne sírjam el magam?

Próbáld megemberelni magas! =) De egyébként nagyon valószínű hogy fáradt is lehetsz már.A nyári szünet jót fog tenni.Sajnos anno akkoriban én annyira sírtam a ballagásomon hogy nem tudtam jelen lenni a családi vacsorámon.Nagyon rosszul éreztem magam.Másnap csak úgy emlegettük az esetet hogy "a ballagó kidőlt"---hát te ne járj így.Másrészről a mai információs társadalmunkban már könnye kapcsolatba léphetsz velük neten,telefonon keresztül.Ne hagyjátok hogy a barátság szerte hulljon csak úgy.Fontos megemlítenem hogy ez mind tőled és barátnőidtől is erőfeszítést igényel.Ne gondold úgy hogy "külön válnak útjaink"---mert lehet de attól még tudtok találkozni.Na remélem segítettem. 7)

Bocs a helyesírási hibákért =)

Bármennyire is furcsán hangzik, de a ballagási próbáinkon mi is állandóan elsírtuk magunkat a tanárok, és a diákok egyaránt. Aztán eljött a nagy nap, mindenki szolidabb sminkben, gyönyörű ruhákban, élveztük, hogy még együtt lehetünk. Utolsó perceink voltak így közösen, és azóta sem voltunk együtt -mm. a teljes osztály-. A sírást elfolytottuk, és bár mindenki arcán látszódott,hogy a mosoly mögött bizony ott bújkál a mérhetetlen szomorúság, nem sírtunk. miért nem? Mert a szüleink, nagyszüleink sírtak helyettünk is, erősnek mutattuk magunkat, miközben abban a teremben mi voltunk a leggyengébbek. Hatalmas kőtömeg volt rajtunk, de amolyan " mosolyogj, hogy így gondoljak rád" elven néztünk végig egymáson. Aztán amikor lezajlott a ballagás, fél-háromnegyed órát beültünk a régi osztályterembe, búcsúzkodtunk, sírtunk is, nevettünk is, és végül mindenki megkönnyebbült :) Nem baj, ha sírsz, hisz ez csak azt mutatja, hogy vannak érzéseid, és szeretted az osztályodat :) tankolj be zsepivel, és ha úgyérzed jönnie kell, akkor jönni fog. (nekünk a ballagtatóink raktak külön zsepit a tarisznyánkba)

Igen, kicsit :) Én is pénteken megyek ballagásra (barátnőmé) szóval nem leszek érintett,de azért félek,hogy pár kósza könnycsepp elszabadul :D Neked szorítok azért :)