SzJG! Vki letudná írni?

December 14., kedd

Az egész a szél miatt volt. Reggel apu elvitt suliba, mert az orkánerejű lökések szerintem felkaptak

volna. Erősen ellenállva a viharnak mentem be a suliba. Nem csoda, hogy a lépcső előtt nem állt

senki. Vagy okosak voltak és bementek, vagy ott álltak, de már elfújta őket a szél. Az aulába lépve

leporoltam magamról a havat, és dideregve mentem fel a lépcsőn.

– Azta, tiszta horror idő van! – mondta Virág, ahogy beléptem a terembe.

– Igen – bólintottam. Az osztályban fel volt kapcsolva a lámpa, az ablakon kinézve láttam, hogy

odakint a szokottnál is sötétebb van, és a szél folyamatosan fújja a porhavat.

Mindenki a teremben volt, és az időjáráson szörnyülködtek (Gábor és Jacques a tévét nézték, az

egyik csatornán anyut is mutatták), én meg előszedtem a táskámból a sütit.

– Bejglit? – kérdeztem körbe. Ricsi, Macu, Andris és Robi azonnal odapattantak és vettek egy-egy

szeletet. – Házi – tettem hozzá. Hárman azonnal visszatették (haha, nagyon vicces), Macu azonban

mit sem sejtve harapott bele.

– Úristen – kerekedett el a szeme, és kiköpte egy zsepibe, aztán zavartan magyarázkodni kezdett,

hogy „egyébként finom, de most pont nem éhes”.

– Semmi gond – mosolyogtam rá.

Igen, anyu és a sütés… Na, mindegy. Azért kint hagytam az asztalomon, hátha valaki mégis kérne

belőle, aztán fellapoztam a könyvem.

– Csukjátok be, megfagyok! – néztem fel Andrisra és Robira, akik kitámasztották az ablakot. A szél

fellapozott pár füzetet, és a padomra (meg rám) fújt egy adag havat.

– Mindjárt – legyintett Andris, és visszament a helyére. Megdörzsöltem a karom, és lapoztam egyet

a könyvemben, amikor… Amikor több dolog is történt egyszerre. A terem ajtaja őrült csattanással

becsapódott, mire összerezzenve felkaptam a fejem, Kinga pedig üvölteni kezdett, hogy azonnal

csukják be az ablakot. A következő pillanatban valaki megragadta a karom, durván és nagyon erősen

felrántott a helyemről, és félrelökött, miközben a padom feletti ablak teljes erőből becsapódott, és

robbanásszerűen tört ki az üveg. Az egész a padomra hullott, mindent beborított a millió szilánk.

Elképedve néztem Cortezre, aki felrántott és ellökött onnan. Ha ott maradok, most valamennyi

szilánk belőlem állna ki. Az egész osztály lefagyott, némán pislogtak, fel sem fogták, hogy mi történt.

A csupasz ablakon beáramlott a hideg, és a szél süvítve belekapott a hajakba.

– Basszus – hagyta abba a hintázást Ricsi, ő reagált elsőként. – Ren, jól vagy?

– Aha – suttogtam remegve. Az adrenalin későn öntött el, akkor kezdtem el pánikolni, amikor már

túl voltunk mindenen

– Úristen – fogta a fejét Virág.

Mindenki csendben meredt a helyemre. Az első épkézláb gondolatom (már ha ez annak számít), az

volt, hogy az Elfújta a szél sértetlenül hever a szilánkok alatt. Komolyan, masszív könyv.

– Köszönöm – néztem Cortezre elképedve.

Cortez nem válaszolt, csak idegesen Andrishoz és Robihoz fordult. Iszonyúan leoltotta őket, én

még soha, de soha nem hallottam így kiabálni, miközben a két rocker bűnbánó arccal meredt maga

elé. Látszott rajtuk, hogy ez most őket is letaglózta.

– Meg akarja nézni valaki? – emelte fel félszegen Dave a telefonját. Nem hiszem el, hogy felvette!

Persze mindenki odapattant, és a mobil köré állva visszanézték a felvételt onnantól kezdve, hogy

becsapódott az ajtó.

– Mi történt? – lépett be Máday az ajtón, és azonnal olyan huzat lett, hogy szinte kivitte a szél.

– Betört az üveg – felelte Kinga tárgyilagosan.

– Ki volt az? – üvöltötte el magát vörös fejjel az ig. helyettes.

– A szél – feleltük egyszerre páran.

– Miért volt nyitva az ablak? – húzta össze a szemöldökét.

– Szellőztettünk – hebegte Virág.

– Gyerünk, el az ablaktól. Gyorsan. Te, is fiam! – csettintett Jacques-nak, akinek nem kellett kétszer

mondani, azonnal átrohant a terem másik végébe.

– Most mi lesz? Hazamehetünk? – csillant fel Macu szeme.

– Természetesen nem – vágta rá Máday, akinek folyamatosan kattogott az agya. Szeretett volna

megszidni minket, amiért kitört az ablak, de ez most tényleg az a helyzet volt, amiről nem tehettünk.

– De így nem tanulhatunk. Hideg van – erősködött Dave is.

– Ne aggódjatok. Találunk megoldást a problémára. Pakoljatok össze! – fordult körbe a huzatos

osztályban.

Negyedóra múlva a tesiterem lelátóján ülve hallgattuk Monsieur Durand halk motyogását,

miközben a tizenkettedikesek kosaraztak. Na, hát ez volt a megoldás.

– Passzold már le, te szerencsétlen – kiáltotta Ricsi a tesiórát figyelve.

A végzősök röhögve felnéztek ránk, Durand pedig megkérte Ricsit, hogy koncentráljon a mi

óránkra.

– Könnyű azt mondani – rázta a fejét Virág, aki ötödszörre mondta nekem, hogy zavarja a labda

pattogása, abszolút nem tud figyelni.

Szünetben Haller riadtan besietett a tornaterembe, és miután szemügyre vett minket, hálásan

felpillantott.

– Mindenki jól van? – kérdezte, idegesen kapkodva a fejét. Azt sem tudta, kire nézzen.

– Igen. – felelte Kinga. – Bár Renáta majdnem otthagyta a fogát – tette hozzá.

– Micsoda? – kerekedett el az ofő szeme.– Jól vagyok – mondtam nyugodt hangon, és Cortezre pillantottam. Ő csak lazán ült, és az előtte

lévő széken támasztotta a lábát. – Viszont a bejglimnek annyi – vontam meg a vállam.

– Annak már annyi volt a szilánkok előtt is – veregetett hátba Ricsi, mire felnevettünk.

– Jó. Nos. A rossz hír az, hogy holnap jön az üveges. Sajnos emiatt a mai és holnapi napon itt

lesznek megtartva a tanórák – mondta az ofő.

– És mi a jó hír? – kiáltotta Zsolti.

– Az nincs – felelte Haller. Nem is tudtuk, hogy van humora.

A suliban persze top sztori lett az „üvegbetörős” történet, mondjuk, hozzátartozik, hogy Dave és

Macu előszeretettel mesélték (kicsit ki is színezték) egymás után többször is, mindenkinek. Andris és

Robi letargikus hangulatba estek, amiért állításuk szerint „majdnem kinyírtak”, és egész nap

rockballadákat hallgattak. Ami pedig engem illet, kaptam egy dalt a sulirádiósoktól (Survivor; de

poénosak!), amúgy pedig fel sem fogtam. Egészen addig, amíg haza nem értem, és anyuéknak el nem

meséltem, hogy mi történt. A szüleim konkrétan lefehéredtek, pánikrohamot kaptak és totálisan

szétestek. Emiatt persze nem mutattam meg nekik Dave videóját, amit ebédszünetben átküldött a

telelómra. Én viszont elalvás előtt megnéztem. Na, én akkor kaptam sokkot. A felvétel elindul, valaki

káromkodik, hogy frászt kapott az ajtócsapódástól. Aztán lassan halad a kamera, Ricsi hátulról

látszik, hogy hintázik, Gábor még mindig az időjárás-jelentést bámulja. A következő kép, hogy Dave

elkapja a telefont, ezért a felvétel nem túl jó minőségű, de tisztán látszik, hogy én ráesem Jacques-ra,

az ablak pedig rögtön becsapódik, és őrületes csattanással kitörik az üveg. A helyemre. Úristen!

Órák a tesiteremben: 5/4 – vicces, bár kicsit nehéz koncentrálni.

Üvegbetörés: 5/1* – Most komolyan. Ha Cortez nem ránt fel és lök félre, akkor most lenne

pár öltésem. 

Bálint: 5/4 – tesiórája közben meglógott, és átült hozzánk a lelátóra. Vicces volt, Zsolti és

Dave eltakarták, hogy ne bukjon le. ☺

Ruhagyűjtés: 5/4 – Flóra hozott egy adaggal, Kinga viszont megőrült. Azt mondta,

bekeményít a hét második felére, és lerángatja a diákokról a kabátot, ha máshogy nem

megy.

Szél: 5/1 – megnéztem a híradót. Mindenhol káosz, elszakadt vezetékek, felborult kamionok

az úton… ítéletidő van.