Szerintetek az jó, hogy mindenről megvan a véleményem és soha nem az mint a nagy többségnek?

Kolléganőim szerint pesszimista vagyok, mindennek a rosszabbik oldalát látom és folyamatosan puffogok. Én szerintem ez nem így van csak ha mondanak valami nagyon fantasztikus dolgot, egyből eszembe jut, hogy én ezt nem így látom és bármit mondok az "pesszimista" vagy "vidámságromboló". Például itt van ez a szürke ötven árnyalata c. könyv, Twilight, vagy akármi más ami nagyon felkapott, vagy az emberek egymást majmolják vele. Nekem határozottan unszimpi az ötlet, hogy olyan könyvet olvassak ahol mást sem csinálnak csak szexelnek és tartalmilag nem szól semmiről. Persze minden ember másképp látja, de azt se szeretem mikor azt kell hallgatnom, hogy mennyire szuper és annyira jó és húúú. Én úgy vagyok vele, hogy legyen szuper meg szép de szivárványt ne hányjunk már azért mert valaki megírt egy noname, semmitmondó történetet, tele szex jelenettel. Sokkal inkább vágynék egy olyan történetre ami emberileg többet nyújt, oktat vagy elgondolkodtat és nem nézem jó szemmel, hogy a buta birkák ilyesmit tartanak fantasztikumnak. Biztos igazságtalan, hogy így vélekedek és ezt ki is mondom? Egyébként nem mindennél vagyok így pl a Harry Pottert szerettem, szeretem is és a Twilightot is megnéztem. Elmondhatom, hogy nem érdekelt a film (semmit nem indított meg bennem) a Potter könyveket viszont fantasztikusnak tartom. Szóval nem harapok rá a dolgokra és cincálom szét, hogy egyik se jó. Csak nagyon megoszlik a véleményem a munkatársaimétól és ők azt mondják emiatt, hogy pesszimista. Szerintetek?