Mit szeretsz a munkádban?

ha röviden akarom összefoglalni, akkor: voltam valaki ... na most ez így azért kevés, mert most is ugyanaz vagyok, ugyanabban a pozícióban (sőt, feljebb a kezdeteknél) ... a valakiság abból állt, hogy

- ha mondtam valamit azt nem kérdőjelezték meg, mert megalapozott tudásom volt a szavaimhoz

- kérték a véleményem, meghallgattak

- komoly döntési helyzetben voltam, ritkán hibáztam és ha hibáztam ki mertem állni, hogy: igen, ezt én bactam el ... és tudomásul vették (ma már nem merném így felvállalni, mert azonnal elharapják a torkomat ... csak érdekességként: vezető vagyok, egyik emberem hibázott nem régen, és a "hatalom" számon kérte rajtam, hogy konkrétan ki hibázott ... mondtam, hogy én ... jó, jó, de ez nem így működik, azt nevezzem meg aki hibázott ... mondtam, hogy ahhoz másnak semmi köze, a hibáért én felelek ... miután harmadszorra is ezt a választ adtam, a "hatalom" értetlenkedve feladta velem a vitát, és nem lett következmény sem ... azt hiszem, ezt legközelebb már nem tudom megtenni)

- olyan csapatot építettem fel akik számíthattak rá, akikre mindig számíthattam

- fiatal voltam, gondolkodás nélkül ugrottam bele vesztesnek tűnő ügyekbe is, és többnyire jól jöttem ki belőlük

- mindez ma már nem így van (bár mint mondtam a pozíció magasabb, de a szavam kevesebb, a csapat - nem szívesen vallom be - szétesőben, és nem tudok tenni semmit annak érdekében, hogy pozitív változás legyen ... a politika, a qrva nagy demokrácia ami az esetemben a szakmaiság ellen dolgozik letarolt ... már nincs messze a nyugdíj, tehát oda jutottam, hogy csak addig húzzam ki)

"a politika, a qrva nagy demokrácia ami az esetemben a szakmaiság ellen dolgozik, letarolt" - tulajdonképpen ez történt ... nincs szükség szakmaiságra, még a józan paraszti észre sem ... kézi vezérlés van, indoklás nincs

igen, ugyanazt végzem évtizedek óta ...