Hogyan kell magyarázkodás és igen nem és önalávetés nélkül személyes kérdésekre válaszolni?

Pl így:

- Hányszor szoktál havonta sörözni?

- 2-3 alkalommal.

Személyes kérdés, nincs benne magyarázkodás, nem szerepel benne se az igen, se a nem válasz, és nem vetem magam semmi alá.

2xSü jól mondja.

Egyenesen, őszintén.

Ha nem akarod kitárni magad a másiknak, akkor jöhetnek azok a szövegek, hogy:

vÚri ember erről nem beszél

- Ez túl személyes téma, ezt szoktam megosztani

- Köszönöm, de nekem ez a beszélgetés, már picit kezd átcsapni kellemetlenségbe, beszéljünk másról

- Ha lehet ejtsük ezt a témát

De ha konkrétumokkal állnál elénk a kérdésben, mi is jobban tudnánk, mit szeretnél hallani :)

> mondjuk anyád életársa kotnyelesen meg kérdi mit akarsz a jövődtől?

Akkor elmondom, hogy van-e elképzelésem a jövőről, és ha van, akkor milyen jövőkép él a fejemben, milyen jövőt szeretnék elérni, megvalósítani. Pl. személy szerint jelenleg nincs igazán jól körvonalazható jövőképem. Vannak terveim persze, pl. nagyon érdekel a munkahelyi projektem alakulása, mert egy hasznos és sokak által használt valamit csinálok, így célom, hogy ezt jól csináljam meg. Vagy mindenképpen szeretnék foglalkozni kicsit komolyabban tudománytörténettel, sakkal, leszoknék a cigiről, kicsit aktívabb életmódot szeretnék folytatni. Inkább csak általános céljaim vannak, hogy jobban megismerjem, megértsem a világot, azaz tanuljak, hogy amiben kimondottan jó vagyok, annak a fejlesztésére figyelmet fordítsak, amiben meg kimondottan nem vagyok jó, abban is fejlődjek.

Nincs ebben magyarázkodás, csak elmagyarázás.

> Vagy amikor beleköt hogy rumli van a szobádba.

Akkor elmondom, hogy miért van rumli a szobámban. Pl. mert nekem tökéletes jó így, vagy azért, mert nem volt időm, energiám, kedvem rendet rakni. A rumli nem engem zavar, tehát nem nekem van vele dolgom, amíg mást nem akadályoz az életében.

> Vagy amikor családi balhékor a rendőr meg kérdi mit tanulsz?

Mondjuk az súlyos, ha egy családi balhéhoz rendőrt kell hívni. Mindenesetre elmondom, hogy mit tanulok.

Magyarázkodni mindenesetre az ember akkor kezd, mikor nem meri felvállalni a helyzetet, a döntéseit, tetteit. Ha valaki olyat vet a szemedre, ami nem igaz, mondjuk ha valaki azt veti a szememre, hogy agresszív, vagy önző vagyok, akkor könnyebben el lehet intézni egy kézlegyintéssel, hogy ez természetesen nem igaz, az illető nem ismer eléggé. Ha viszont valaki olyat vet a szememre, ami igaz, mondjuk valaki azt mondja rám, hogy lusta, vagy impulzív vagyok, akkor az már kínosabb, hiszen igazat mond. De ez is akkor kínos, ha tudod, hogy ez valóban hiba, hogy valójában nem teszel ellene semmit, hogy valóban jogos a kritika, hogy nem akarsz tudomást venni erről a hibádról, hamis önképed van. Ha viszont képes vagy elismerni, hogy ahogy senki sem, úgy te sem vagy tökéletes, tisztában vagy a saját hibáiddal, és törekszel ezek megszüntetésére, akkor könnyebben fel tudod vállalni azt, elsősorban önmagaddal szemben. Igen. Lusta vagyok bizonyos helyzetekben. Igen, ez egy hiba. Igen, pont ezért figyelek rá, ezért dolgozom rajta.