Melyiket választanád?

A kérdés ezer sebből vérzik.

Egyrészt hamis dillemáról van szó. Persze a játék kedvéért ettől el lehet tekinteni, de akkor meg teljesen mindegy, melyiket választom, nincs tétje a dolognak.

A nevetés nem létszükséglet. Szigorúan nem kötődik semmiféle természetes szükséglethez. A szexuális élvezet viszont erősen kötődik az egyik fő ösztönhöz, a fajfenntartás ösztönéhez. Nehéz is lenne elképzelni, hogy ha valaki abszolút hijján van mindenféle szexuális örömnek, akkor miért és minek élne szexuális életet. Ez viszont olyan mértékben lenne áttétes a személyiség többi részére, ami megjósolhatatlan. Persze a nevetés, humorérzék hiánya is többszörösen közvetett módon erősen átformálná az ember jellemét, világképét, értékrendjét, de szerintem nem annyira, mint a szexuális élvezet hiányáé.

A nevetésnél meg inkább fordított a kérdés. Az intelligenciának, a kíváncsiságnak, az asszociatív gondolkodásnak, a hirtelen perspektívaváltásnak szükségszerű következménye a humorérzék, a nevetés. A nevetést aligha lehetne elvenni ezek sérülése nélkül.

Persze vannak, akik a humorérzéknek vannak híján, nem kedvelik mondjuk a vígjátékokat, a vicceket. De náluk is kérdés, hogy milyen emberek lennének, ha amúgy lenne humorérzékük. Meg a szexuális élvezetről is vannak, akik lemondanak, vagy kevésbé érzik szükségét, maguk vállalnak szüzességi fogadalmat, cölibátust – és itt nem is feltétlenül a katolikus papokra gondolok, mert ott kérdés, hogy ez valójában mennyire önkéntes –, mégis teljes életet élnek.

Én valahogy hajlok afelé, hogy inkább a szexuális élvezetről mondanék le. Inkább lennék egy „frigid”, de vicces, az életet élvezni, azon nevetni tudó ember, mintsem egy nyers, de a szexet élvezni képes ember.