Miért nem tudja elfogadni azt amit mondok?

> Ha őszinte vagyok az a baj, ha pedig nem akkor meg az.

Mindegyik lehet problémaforrás. Adott esetben az őszinteség jó, adott esetben meg jellemhiba. Gondolom nem ugyanarra a szituációban merült fel a dolog. Az esetek többségében az őszinteség jó, ha az ember a barátjának, párjának elmondja a saját gondolatait, érzéseit, problémáit, véleményét. Persze van az az eset, mikor az őszinteség romboló tud lenni. Pl. egy 6 éves kislánynak a rajzán nem kezded kielemezni a hibákat, hanem azt mondod rá, hogy „hű, milyen szép, milyen ügyes vagy”. Az őszinteség mindig annak a függvényében jó vagy rossz, hogy a hatása jó, vagy rossz.

> Ilyen a természetem.

Az ember természete szerencsére nem kőbe vésett, az ember egy fejlődésre, változásra képes lény.

> Kulturáltan és nem sértően közlöm a dolgokat.

Itt is az a kulcs, hogy milyen okkal közlöd a dolgokat. Azért, hogy a másikat segítsd, vagy azért, hogy neked jobb legyen. Persze az előbbi esetben is kaphatsz negatív visszajelzést, amiből esetleg tudhatod, hogy ez a fajta hangnem nem éri el a célját. Ekkor – ha valóban a másik segítése a cél – lehet stratégiát váltani.